Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhavas lábad indulni kész.
Völgyünk csodája, tündér lányalak,
év gyönyörűje, hogy marasszalak?
Mi tudna késleltetve hatni rád?
Iszalagokkal kötném meg bokád.
A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,
útrekesztő bozóttá nőjenek.
Szövetkeznék a völgy rigóival,
legyen daluk kötő varázsu dal.
Szarvasokat vennék rá, hogy csapat
állja el agancsokkal útadat.
Tél-nyűtte testemet vetném eléd,
hogy lefogjam lábad lendületét…
Áprily Lajos
6 hozzászólás a(z) “Marasztalnálak, májusom” című bejegyzéshez
Ez az áprily fijju nagy tavasz fan vót!:)
A nap tüze látod a fürge diákot
a hegyre kicsalta, a tűzre kiállt…
Az bizony. És én nagyon szeretem.
bocs, nem a tűzre, hanem a csúcsra!
Ja és csengve nevetve kibuggyan a kedve!:))
Semmi baj bcyke, nekem így is tetszett..:o))
KICSIT CSENGŐZTEM RAJTA ÉN IS. :O)
Meg aztán örülök, hogy mintha te is kedvelnéd verselményeket.
Verseket nagyon.
Az afeletti mennyiséget írni nem nagy kunszt, idő van kibontakozásra, persze ha valaki zseni abban is.
Pár sorba desztillálni, az a király!
Az, az!!Igazat szólottál.