Mozsárban megtörjük…
Én ugyan csak nájlonnal a kezemen fogom a halat, szagát sem állom (ha valaki pszichológus, na tessék: a papám nagy pecás, gyerekkoromban monstre hétvégi rántotthal orgiák voltak), de pasi kedvéért mindent.
Lázasan keresgéltem pisztrángreceptet. Sikerült is egy ígéreteset.
Először csak a neve tetszett, ilyenkor nagyjából átfutom, és ha még akkor is szimpatikus, akkor olvasom el alaposan.
Sajnos a nagyjából átfutásnál már láttam, nem leszünk egymáséi.
Amúgy is vartyékoltam Hősnek, hogy mennyire betege vagyok, amikor szemrehányóan rámmered a hal a fejéből. Ő ugyan lovagiasan felajánlotta a lefejezést, de nem akartam az örömtől megfosztani, hogy őrá is rámeredjen.
A szegény sült szemével.
Erre mit olvasok a receptben?!
“A szemeket mozsárban megtörjük.”
Egészen kicsit tértem csak magamhoz a sokkból, amikor rájöttem, hogy a borókaszemekről hablatyol.
Egyébként Hős úgy 5 perccel a megrázó élmény után telefonált, amikor még mindig kissé kába voltam, hogy baráti seregeink elvéreztek a csatatéren, örülhetek, nem kell halat csinálnom…
Kicsit megkönnyebültem, mert hát ugye köztudott, hogy az élet végén a hal áll.
(Külön csókoltatom M. barátnőmet, aki miután végighallgatta sirámom, valamint ahogyan meghatóan fényezem magam, mint pompás feleség, aki a férje kedvéért mindenre hajlandó, előkeresett nekem egy ilyen jó kis képet a netről.)
MancsMűvek
KicsiKert
Valamint a hal meg utoljára!
Továbbá a lepény hal meg először!
a konyhai gumikesztyű alapfelszerelés nálam :) garnélát/tintahalat meg csak akkor kap, ha konyhakészre pucolja, és nekem már csak a wokba kell tenni ;)
[chilii](#11851133) , á, én sajnálnám a kesztyűt kidobni. Bár abban valószínűleg egyszerűbb lenne a dolog. Egyébként meg nagyon helyes, vegyék is ki a részüket:)