Ne vegyél húsvétra élő állatot ajándékba!
Van ez a kedves kis szokás, hogy kisnyuszit, kiskacsát, csibét kap a gyerek ajándékba.
Mert az olyan aranyos.
Aztán elmúlik a húsvét szép napja, és ott maradnak az állatok, már amelyik túlélte a nagy szeretetrohamot.
A nyúl rágni kezd mindent, odabogyózik a szőnyegre, a kiskacsa kólikás lesz, ami tudvalevőleg mivel jár, meg különben is kezd kamaszodni, a csibe dettó.
Akkor jön a dilemma, mi legyen azzal a rohadt döggel.
Tudnivaló, hogy az állatkert már nem fogad be húsvét után megunt jószágot.
Tehát még kígyóeledel sem lehet belőlük.
Ilyenkor aztán van, aki nemes egyszerűséggel elengedi valahol szerencsétlen állatot, van, aki még ezzel sem fárad.
Kidobja a kukába.
Élve.
Lehet vinni persze nagyszülőkhöz, vidékre, ha befogadják.
Aztán valaki majd vigasztalja meg a gyereket, amikor kiderül, hogy Mucika, az ő édes kis nyula a tányéron végezte pörkölt formájában.
Mellesleg ez még a jobbik megoldás, bár ismerek olyan felnőttet, aki még most is elbőgi magát, amikor eszébe jut az ő imádott gyerekkori nyula, amelyik pünkt így járt.
Tessék elfogadni, hogy az állat nem játékszer.
Igényei vannak, megnő, gond van vele, etetni kell, alkalmasint lehet akár büdös is.
Kapjon a gyerek plüssnyulat, -csibét, -kacsát élő helyett, azzal lehet aludni, hurcolni mindenhová, nem kér enni és még ki is lehet mosni, ha piszkos lesz.
Vagy kapjon csokinyulat.
Vagy süssetek együtt húsvéti kekszet, nyúlformájút, kacsásat, csibéset.
És ha igazit, élőt akar nyúzgálni, vidd ki az állatkertbe, ott ilyenkor húsvéti simogató van.
Jól kisimogatja magát a gyerek és le van a gond.
Kérlek. Szépen kérlek.
Ne vegyél élő állatot húsvéti ajándéknak.
Jól teszitek, ha szót fogadtok.
Különben rátok küldöm az éjszakai vérnyulat.
Cserke, minden szavaddal egyet értek! Nem is értem miért terjedt el ez a szokás?
Maximálisan egyetértek, szerintem bizonyos kor alatt kivételes az a gyerek, akit bármilyen állattal – legyen az hal, egér, kutya- meg lehet
ajándékozni.
Halkan vétoznom kell… Gyerekkoromban minden évben volt “kölcsönnyulam”. Soha semmi bajuk nem esett.Pár hét után mentek vissza, épen, sértetlenül. Egyszer sikerült rábeszélnem a szüleimet, hogy tartsuk meg a nyuszkát, ő pár év múlva végelgyengülésben pusztult el. A gyerekeim is kaptak minden évben, az egyik különösen aranyos volt, most lesz 4 éves és jó egészségnek örvend, azóta is nálunk lakik.
Persze tudom, hogy nem ez az általános, de így is lehet:-))
Csak bólogatni tudok szorgalmasan, szívemből szóltál. Én igazából már a rengeteg kivágandó/kivágott fenyőfa miatt is neheztelek kissé, de ez a nyulazás, ez nagy hülyeség. Pogány termékenység-szimbólum a kereszténynek nevezett ünnepen, amúgy is nagyon sántít…
Ma az oviból ingyen nyuszit lehetett elhozni. Volt egy kis sírás, de mi nem hoztunk….
Persze azt hiszik szegény gyerekek, hogy az a kis állat sosem fog megnőni.
Zsuzsi, nekem a fő bajom azzal van, hogy a felnőttek sem számolnak sokszor azzal, hogy mivel jár egy állat tartása.
Ági, nekünk két kiscsibét adott az egyik kedves rokon, mikor kicsik voltunk. Marha nagy leghorn tyúkokká nőtték ki magukat és irtó jó dolguk volt, éltek amíg meg nem haltak.
Igen, ilyen is van.
De sajnos a többség nem ilyen. Nem számolnak a következményekkel.
Biztos vagyok benne, hogy érted te is, miről beszélek.
Ha egy kicsit felelősségteljesebben gondolkoznának az emberek, kevesebb kóbor állat lenne.
Láttál már ugye lakótelepen bóklászó nyulat(csirkét, kuytát, macskát, vadászgörényt), amelyik azt se tudta, merre van az előre?
Azokat valaki a sorsára bízta.
Hát csak ezért.
Maimoni, a fenyős dolog sem tetszik nekem sem. De ez annál még sokkal, de sokkal rémesebb. Már attól rosszul vagyok, amikor látom, hogy az árusok papírdobozban kiteszik a kisnyulakat meg a többi szerencsétlen állatot, aztán legyen velük, ami lesz.
Reni, lehet, hogy sírtak kicsit, de biztos vagyok benne, hogy elmagyaráztad, miért nem lehet. A gyerekek nagyon hamar megértik az ilyesmit, csak hangsúlyt kell rá fektetni.
Az nem is volna baj, hogy a gyerek azt hiszi.
De a felnőttek is el szoktak erről a kellemetlen momentumról feledkezi.
én sem tudom, miért terjedt el, és nem támogatom egyáltalán, habár a saját példám is a ‘pozitívak’ (félig) közé tartozik. volt nyulam, szerettem a nyulamat, nem csak a húsvétot élte túl, hanem azután is. az már tök más dolog, h anyukámmal éltem (ő is vette nekem), és egy év múlva, mikor apukámhoz mentem egy nyamvadt hétre nyaralni, és vittem magammal, ő valamiért a fejébe vette, h nekem nem lehet nyulam… igen, ez a posztban szereplő ‘azóta sem tudom feldolgozni’-eset.
ettől függetlenül senki ne vegyen húsvétra élő állatot. bizonyos kor alatt pedig egyáltalán semmilyen állatot ne vegyen kizárólag a gyekerknek. csak akkor, ha ő is szívesen gondoskodik róla évekig.
Nálunk évek óta van nyuszi. Nagyjából két hétig. Tenyésztőtől hozzuk el és ugyanoda adjuk is vissza.
Szerintem ez egy ideális megoldás.
A Nők szeretik, nem nyomorgatják, 13 állattartás után meg nem okoz gondot napi szinten pucolni a ketrecét és gondozni a nyuszit.
Mindent lehet, csak ésszel. ;)
Cserke, nagyon jó, hogy ezt így leírtad. Mert hiába mondják állandóan az embereknek, azok mint a bamba birkák, csak megveszik azt a szerencsétlen nyulat, aztán utána ott dilemmáznak, hogy hova tegyék! Persze tisztelet a kivételnek, akik felelősségteljesen eleve úgy vásárolnak, hogy tudják mivel jár.
A mi családunkban soha nem volt divat ez az élőállat ajándékozás, soha nem is volt rá igényünk gyerekként. Sőt, én felnőttként hallottam először ilyen szokásokról. És igen, hihetetlen, hogy a felnőttek mennyire nem gondolkodnak, mielőtt cselekednek :((
De hát hány olyan kutyáról hallottam már, akit kölyökként magához vett valaki (főleg a gyerek miatt), aztán ahogy egyre nagyobb lett, már nem volt olyan kis édi-bédi szőrgombolyag, hát inkább megváltak tőle így vagy úgy. Le se írom, mit tennék az ilyenekkel! >:-(
aa, sajnálom.
És igen, ott a nagyon lényeg.
“bizonyos kor alatt pedig egyáltalán semmilyen állatot ne vegyen kizárólag a gyekerknek. csak akkor, ha ő is szívesen gondoskodik róla évekig.”
És a hülye alvások minisztere csúcskirályállat…
Mirelle, ésszel. Igen.
Ez stimmel. Vagy sokaknál csak stimmelne.
Nem szoktak érdeklődni a Nők, mi lesz a nyulukkal?
Őszintén szólva mi tökéletesen megvoltunk kisnyúl nélkül idáig, most meg már így is maradunk.
Igaz hogy nálunk van 2 kutya, két macska.
Ebből a két első olyan,amit a nagyérdemű kihajított.
Kriszta, maximálisan egyetértek.
És igen, tudnék én is mit csinálni velük…
soha nem értettem, miért degradálnak le emberek /mély tisztelet a kivételnek!/
élő, érző lényeket eszközzé, csak hogy olyan tuti szülőnek, rokonnak tünjenek.
mennyivel jobb lenne az irántuk való tiszteletre, felelősségre nevelni a zsendülő lelkeket.
és miért csak húsvétra koncetrálódik mindez. mintha megcsúfolnák a feltámadás hitének misztériumát.
Anyámlánya, nem is tudok mit hozzáfűzni. Így van ez.
Nem gondolkodnak az emberek.
Cserke!
Sajnos a 47 nm nem alkalmas állandó állat tartására, így ezekben a 2 hetekben szoktak a Nők intenzív tanfolyamot kapni abból, hogy mit is jelent gondoskodni egy állatról.
Azt tudják, hogy a nyuszi meg vissza a rokonságához.
aranyos nyuszi levelet nyit :)
http://updown.hu/files/get/mi4lWM8ZGF/bunny-letter.wmv
A kisállat ( hobby állat) vásárlás egy jól végiggondolt felelősségteljes döntés folyománya kellene hogy legyen, és ez egy épeszű felnőttnek nem okozhat gondot…, és mégis mennyi ellenpélda van…
Én speciel kaptam kisnyulat anno, de ez falusi környezetben történt, és én úgy szocializálódtam, hogy nem okozott gondot az sem hogy végül a tányérban kötött ki a jószág (ahogy a kiskacsák, kismalacok, kiscsibék, kisbárányok is, miután elérték a vágósúlyt).
Nyuszizással egyetértek teljesen, de a fenyőzés pontosan micsoda? :)
Ugye nem a karácsonyfára gondoltok, mert az egy kicsit más tészta :)
maximálisan egyetértek
ÉLŐ, ÉRZŐ lényekről van szó…nem tárgyakról…
“bizonyos kor alatt pedig egyáltalán semmilyen állatot ne vegyen kizárólag a gyekerknek. csak akkor, ha ő is szívesen gondoskodik róla évekig.”
azt hiszemMelanie Griffith-nek volt ezzel kapcsolatban egy elég szimpatikus ötlete (ha hihetünk a netes híreknek :) ). amikor a lánya nyúzta, hogy már nem emlékszem milyen állatkát, de talán pont nyulat akar, akkor azt mondta, rendben, egy feltétellel: előtte papírból kivágják, és a papírállatkával 1 hónapig ugyanúgy kell bánnia, mint az élővel: “etetni”, takarítani utána, levegőztetni, “sétáltatni”, szeretgetni, gondozni, stb… és ha az 1 hónap alatt rendesen ellátja a papírállatkát ÉS a megtapasztalt munkák után is akar, akkor beszélhetnek róla. szerintem ez egy elég nagy ötlet… ÉLŐlény nem sérül, viszont a gyerkőc is megtapasztja, hogy egy állatka nem csak móka, amikor kedvem van hozzá, hanem felelősség is. ha meg már menet közben elhanyagolja a papírállatkát, akkor nem az van, hogy a gonosz kőszívű szülő nem vesz neki állatot, hanem ugye volt egy megállapodás, amit ő nem tartott be…
de a lényeg: NE VEGYÜNK ÉLŐ állatot húsvétra!!!!
Mirelle, nem is mondanám, hogy vigyél haza egy falka állatot. Nyilván én megtehetem, van kert, stb.
Nem vitázni szeretnék. Szerintem nem jó szokás oszt úgy.
SzuperApu, amiről írsz egy teljesen normális folyamat, falun azért neveltek(-nek) állatot, hogy megegyék.
Aki ebben nő fel, annak ez egy természetes dolog.Nem is azzal van bajom. De hát érted ezt, ugyanarról beszélünk.
JaMan, de bizony arról:) És ne akarj meggyőzni, én is tudom, hogy azért termelik, meg nem állat, stb, igazad van:)De akkor is fáj a szívem, amikor látom, hogy egy gyönyörű, évekig növekedő fa a szemétben végzi.
A jobbik eset, ha bedarálják és komposzt lesz.
És persze mi is megvesszük, de amint a gyerekem elég nagy lesz hozzá, hogy feldolgozza, veszek egy műanyagot.
De ez tényleg sehol de egyáltalán sehol nincs ehhez a húsvéti őrülethez.
hannah swensen, az ötlet marha jó, nem is néztem volna ki abból a nőből…:)
Csak az a baj, hogy ehhez az kell, hogy szülőnek legyen elég türelme, meg esze.
Sokkal egyszerűbb a kölök nyavékolását berekeszteni azzal, hogy megveszi neki azt a nyomorult állatot, aztán majd lesz vele valami.
Cserke, köszi. :)) én is imádom a hülye alvások miniszterét (a többieknek: ő a cicám), és számomra ő a legjobb példa arra, h felelős állattartóvá váltam. a szomorú emlékű nyuszit, és egy daganatban elpusztult hörcsögöt leszámítva a szüleim semmilyen állatot nem engedtek tartani, de nem rosszindulatból, hanem mert nem szerették volna, ha magára hagyom. bármilyen furcsa, ezért hálás vagyok nekik, mert most már, hogy egyedül élek, a saját lakásom, a saját döntésem, a saját felelősségem abszolút, gyerekként azt hiszem, sokkal könnyebben hárítottam volna át rájuk a dolgot, ha játszózni akartam volna inkább menni. sok gyereknek nagyon jó érzéke van az állatokhoz, de a többiek felelősségtudatát ne egy élőlénnyel fejlesszük már. szerintem az állat akkor sem “taneszköz”.
Nálunk sose volt ilyen húsvéti nyuszi, pedig szívesen láttam volna a tányéromon ;) Ditém szomszédjainál viszont minden évben volt 1-1 új nyuszi. Ennek viszont az is volt az oka, hogy Ditémék kutyája húsvét után mindig levadászta a szomszéd nyulait ;)
Azzal egyetértek, hogy nem jó szokás, ha nem meggondoltan és jövőbe látóan viszünk haza egy jószágot. Ha még a szülőben sincs felelősségtudat, akkor a gyerekben honnét lenne egy ilyen állat pátyolgatásához…
Három éve családunk szerves része, egy nagyon helyes “húsvéti” nyuszi. A hordozójában bejárta velünk fél Európát, szobatiszta és nagyon szeret velünk lenni. Lassan fél éve van egy kisfiunk is, és még így is megy a dolog. Bele sem merek gondolni, hogy még jobb esetben is csak 5-7 éve van hátra velünk. Szóval így is lehet. Nem drága mulatság, csak odafigyelés kérdése!!!!
Asszonykam azzal sokkolt tegnap este, hogy elmondta, a baratnoje parja baranyt vett husvetra. Miapicsa?!? – adtam hangot meglepetesemnek. Aztan kiderult, konyhakesz formaban. Ugy siman. De elve nyulat? Nonszensz.
aa, én sem értem, miért gondolja némelyik szülő, hogy attól majd egy gyereknek felelősségtudata lesz, mert kap egy nyulat. Azt valahogy meg kellene tanítani.
Ha nincs rá idő, energia, mód, az a legjobb, ha inkább nem kap.
És akkor ha szerencsénk van (meg a jószágnak), akkor nagykorára úgy jár, mint te.
Beatbull, persze, hogy a felnőttnek kellene okosnak lennie. Vagy legalább okosabbnak.
Babyonboard, ugye te is tudod, hogy nem az olyan embereknek szól ez az egész, mint te?
Hajrá, szabadítsuk fel a nyulakat, én pártolom, hogy ilyen jól éljenek, mint nálatok.
De nem ez a jellemző, sok embernek fogalma nincs, mivel jár állatot tartani.
Halottad, hogy valahol Ceglédnél egy tanyán egy csomó kecske, meg birka éhenhalt?
Outlier:)