A töprengés a tett halála.
De azért ha Anna nem lett volna (ilyen helyes), lehet, hogy még mindig nyavalyognék, milyen nagyon nem jó nekem amott, mert ugye a reklámok, meg hogy nem lehet csak úgy kommentelni, meg az egyre kommerszebb irányvonal.
De egy jól irányzott email helyre rántott, és akkor mostantól itt a helyem.
De nem csak ezt, hanem a sablon gatyába rázását is neki köszönhetem, szép új ruhát csinált nekem, angyali türelemmel irányítgatott, javította ki, amit elbénáztam, útmutatott, mit-merre találok. Mindezt a temérdek mindenféle, sokkal fontosabb dolga mellett.
Köszönöm szépen neki az összes hozzámvalót.
Aztán itt van "Mr. A", aki átpakolta a cuccaim, szintén jól tűrve a macerát. Neki is köszönöm, igazán jó az ő tűrőképessége is:)
Anyuhamos érdeme a háromhasábos sablon, meg a sok hasznos információ, amit a sablonreszelgetős posztjaiban leírt .
Nem hagyhatom ki a blog.hu supportot sem, Lánczi Andrást külön megemlítve, akik bármikor segítettek, mikor szükség volt rá.
Most összepakolták a képeimet, pedig tudták, hogy elhagyás esete forog fent.
Azoknak is integetek ( Viharsarokba, Tatára külön), akik felajánlották a segítségüket a költözésben, sablonigazgatásban.
Vannak még némi igazítanivalók, pl. a kategóriákba szedegetés, képek megregulázása.
Ezeket majd szépen megcsinálgatom. Eddig úgyis csak majdhogynem a lábam lógáztam, nem mondhatom, hogy számomra strapás volt költözködni, az oroszlánrész fenti kedves személyeknek jutott.
Az én munkám abban merült ki, hogy zaklattam őket.
Jó érzés, hogy megint mindenféle korlátok nélkül lehetek.