Piknikezni télen

Az idő elteltével az ember bizonyos bölcsességre szert tesz. Nem feltétlenül mindennapos használatúra, lehet, hogy nem is olyan hasznos, de mégis bölcsesség az.
Hogy például piknikezni mennyire nem egyszerű, talán veszélyesnek is mondható dolog. Különösen igaz ez a téli piknikezésre, amitől minden épeszű, logikusan gondolkodó ember bölcsen távol tartja magát.

Hiszen télen hideg van, emberek! Az ember keze dermed megfelé, a lába is, sarkfelfedezős öltözék a minimum alapkövetelmény, nem lehet rendesen eltehénkedni, miután tele a gyomor a vérnyomás meg hirtelen lelassul, ráadásul akire a szállítmányozás van bízva, még a jó kis pálinkából vagy forralt borból sem vehet magához.

Persze amatőrök ezt úgy csinálják, hogy a kertben beizzítják enyhe napokon a grillsütőt és a ház melegéből szökellnek ki a legfontosabb műveletek elvégzéséhez, majd odabent imitálják a piknikelést.
De ez annyira műkedvelő, hogy szinte szánalmas. Sem egy kis enyhe fagysérülés, hóban elakadás a tetthelyre menet, forraltbor szétömlése az autó stratégiailag fontos pontjain, szóval semmi értelme.

Az igazi hardcore piknikes kizárólag a szabadban, minden emberi civilizációtól távol csapatja, de ehhez is az kell, hogy mindenki csak akkor érjen rá, mikor súlyosan fagy. Sem előtte, sem utána hetekig semmi, de ha aznap pont olyan rohadt hideg van, hogy befagy az orrlyukad, na az az igazi.

A résztvevőket is alaposan meg kell válogatni, feltétlenül legyen egy közöttük, aki nagyon fázós és ezért aztán vagy szünet nélkül ajvékol, hogy befagy a segge, vagy összeszorított foggal, sötéten mered maga elé, arra összpontosítva, hogy méltósággal fagyjon meg, ne heveny kasztanyettás fogcsattogtatással. Még jobb, ha a kis kényes a sofőr, mert így még a lehetőség sincs, hogy lelazítsa magát egy kis maligánnal.

Aztán legyen egy valaki, aki nem tudja elképzelni grillezés nélkül a pikniket, hiába inted és hívod fel a figyelmét a műveletben rejlő számos buktatóra.   Neki nem piknik a piknik grill nélkül és kész. De persze felszerelése nincs ehhez megfelelő, így aztán kell valaki, akinek van.
Akinek van, az boldogan hozza, csak azt felejti el, hogy a jól becsomagolt, biztatóan hasas grillzsák nem egészen csak szenet tartalmaz, hanem a nyári legutolsó grillezés jelentős mennyiségű, felhasználatlan aprófáját. Ami nem is volna baj, de az is már csak a tetthelyen derül ki, hogy az aprófa szivacsként magába szívta az összes nedvességet és nem sok segítséget nyújt a maréknyi grillszén megtámogatásában.

Legyen a társaságban tűzgyújtásszakértő, aki két doboz gyufa elpocsékolása után megállapítja, mennyire nagyon béna mindenki, mert nem hoztatok magatokkal egy komplett gázpalackos disznópörzsölőt, mert azzal hogy be tudta volna gyújtani, vagy legalább a többi satnya dohányozna, hogy legyen egy vacak öngyújtótok.

Legyen még valaki, akinek három perc elteltével nyílik ki a szeme, hogy hiszen itt nincs jól fűtött, meghitt vízöblítéses, sőt, a bokrok is valami visszatetsző okból kifolyólag teljesen csupaszok.
Ráadásul sínadrág van rajta.
Kantáros. Azon meg nyolc pulóver és a tetején bebújós boardozós dzseki.

Kell még egy örök optimista is a csapatba, aki a fentiekben említett bölcsességet már birtokolja a derűlátás mellé. Ez az egyed folyamatosan buzdítja a többit (na, mindjárt begyullad, ügyes vagy!, kicsit vigyük arrébb, ott jobban húz a levegő!, na, na, mondtam! fog ez menni!, …legfeljebb felugrunk hozzám és megsütjük a sütőben…), boldogan szökdécselve a farkasordító hidegben és idegesítően vihogva.
Kicsit később kiderül, hogy napsugaras jókedvét a puncs kóstolgatásával alapozta meg, ekkor mindenki igyekszik gyorsan  felzárkózni, kivéve a sofőrt, aki ugye nem teheti.
Ő viszont addigra elfelejtkezik az azonnalos fagyhalálról, annyira kell röhögnie a többiek bénáskodásán, hogy a könnyeit itatgatja, amik egyébként rögtön odafagynának a fejére, ha nem tenné.

A tűz ugyan nem gyullad meg, de  a minimum feltétel, hogy legalább egy valakinek égjen egy nagy lyuk a gatyájára, az azért megvalósul.
Az egyik táska is kis híján a lángok martaléka lesz, csak a grillszén, na az nem gyullad meg semmiképp.

Ezekkel az izgalmas tevékenységekkel el is telik szépen az idő, ami feltétlenül legyen annyi, hogy ne csak a kényesebbje, hanem mindenki alaposan szétfagyjon.
Akkor üljünk be az autóba, szedjük elő a gondos előrelátással az utolsó pillanatban bepakolt humuszt, köleses kovászos kenyeret és a kardamomos  panna cottát.

Majd miután csak a morzsák maradtak, de azok jól mindenhol az autóban, elégedetten térjünk meg otthonunk elpuhultaknak való melegébe, feküdjünk bele egy kádnyi libakopasztósan meleg vízbe és fogadjuk meg, hogy soha többet nem indulunk el három nővel, öttel meg aztán főleg nem.