Pillecukor-(avagy marshmallow bevonó)tapasztalatok

Tegnap végül már nem volt rá időm, de akkor majd most. Ahogy a tegnapi tortánál is írtam, nagyon könnyű volt dolgozni a marshmallowból készült bevonóból.
Azt mondjuk nem tudom, hogy gondoltam, hogy ilyen alkalommal próbálom ki először, de mint tudjuk, kinek van szerencséje.

Miután egyéb helyen beszerzett, három színből összekombinált pillecukor is volt otthon, azt is feltétlenül ki kellett próbálnom.
Szép barackos színű lett az eredmény, és a készítés napján még minden teljesen rendben lévőnek látszott.
Ajándékba készült, szóval duplán kellemetlen volt, amikor az illetékes kicsomagolta és a minitorta oldalán eléggé  átütött és felpuhította a mázt az alulra nagylelkűen felkent aszús-muskotályos birskrém.

(A leveleken látszik, hogy még nagyon frissek, de itt még teljesen jól tartotta magát az egész.)

Szóval alapszabály: nagy nedvességtartalmú krémet még véletlenül se pacsmagoljunk ez alá a bevonó alá.

Valószínűleg másmilyennek sem tesz jót.
Nagyon finomra akartam, ezzel viszont mellélőttem, esztétikai szempontból mindenképp.

A csokis torta tetejét mascarponéval kentem be, valakinél olvastam (tortaimádónál?), hogy könnyebb korrigálni, ha valamin tud csúszkálni a bevonó.
Teljesen logikus, működik is, de csak magasabb zsírtartalmú cuccot érdemes kenni, mert  ugye aztán hogy megjártam én is.
A csokisnak az oldalára is jutott a csokikrémből, de az meg még sűrűbb dolog, mint a mascarpone, nem áztatta fel.

A bevonóból az esetleges maradék a hűtőben jól elvan, ha nem járunk rá gyurmázni.

Nekem nem volt elég, hogy felhasználás előtt kb. egy órával előbb kitettem szobamelegre, kicsit mikróban rá kellett melegíteni. De tényleg csak kicsit, inkább többször, mert nagyon hamar puhul, aztán folyósodik.
Mellesleg az sem árt neki, szilárdabb állagát visszanyerve ugyanúgy formázható, némi porcukor segítségével.

A legviccesebb a dologban, hogy szegény gyereknek szökőévenként veszek pillecukrot, mondván, mennyire egészségtelen, most meg még jól megnyomtam porcukorral is.

Ilyenkor eszembe jut, amikor házilag gyártottam (irtó finom) málnás pillecukrot, meg hogy mennyire ellene vagyok a műanyag kajának.

Mentségemre tudom felhozni, ez az első eset, hogy ilyen mennyiségben került terítékre, valamint hogy az eredmény örömet okozott a szülinaposnak, ezen kívül meg azt még, hogy a jelek szerint eléggé esendő vagyok.

(Ha meg arra gondolok, egy cukrászdai tortából mi mindennel dúsítanám a szervezetünket, szinte legyintek is a lelkifurdalásra.)

Egyébként most kicsit jobban körülnéztem (mikor, ha nem utólag) a netről egy csomó okosságot össze lehet szedni ebben a témában.

Én innen vettem a receptet.