Süti állt a házhoz
Méghozzá az én segítsütim.
És bizony mondom néktek, hogy segítsütit kapni legalább olyan jó, mint sütni. Sőt.
Itt ugyanis elmarad a para, hogy ‘jaj, fog-e ízleni?’, egyszerűen csak élvezni kell gondtalanul a jó kis sütiket.
A héten találkoztam BeckZsuval, akitől vigaszágasként egy csinos kosárkát kaptam, színültig töltve az őszi Segítsütire felajánlott süteményeivel.
Beszélgettünk egy jót, közben dézsmálgattam a sütiket, aztán hazaérvén az én gyerekem magához vette a kosarat és hosszasan ott is tartotta.
És nem csak nézegette.
A kosárban négyféle süti van (volt…), jobbnál-jobbak, az én kedvencem a diós, kiskorú az almás-zabpelyheset részesítette előnyben, Hős nem volt részrehajló és igaza is van.
Mind finom és szép kis munka lehetett Zsuzsának ennyi aprót legyártani.
(És innen üzenem neki, ha esetleg valamikor erre járna, hogy csinos az erkélye, a blog.hu-n van az a bejelentkezősdi, amit én sajnos bojkottálok, szóval azért csak így, innen.)
Jó Nektek :)
Én is innen üzenem neki (mert nem tudok oda bejelentkezni), hogy csinos az erkélye, és igenis passzolnak ott a színek, a sütije is jól megy a kék felsőhöz!
Köszönöm Cserke és köszönöm Vesta!
[Vesta](#10930371) , tényleg jó:)
[Vesta](#10930371) , tényleg jó:)