Újévi jótanács és zabpelyhes keksz
Még számlálom össze a múlt évet, döbbenten jöttem rá, hogy egyáltalán nem emlékszem, hogy történt-e valami érdemleges egészen júniusig.
Fogadalmat nagyon kellene tennem, hogy átlépjem a saját árnyékom és ne legyek gyávanyúl. Tavaly előtt szert tettem egy jó kis fóbiára, amivel nagyon ki lett velem tolva és valaki gyorsan találja fel az ellenszerét, mert nem jó ez így, nagyon nem.
Viszont jó szívvel ajánlom az új évre is Romain Garytól az alábbi bölcsességet, még akkor is ha csak egy hétköznapi kekszet tudok mellé felmutatni.
“… ha azt akarja az ember, hogy érdek nélkül szeressék, mindig legyen egy kis süteménymorzsa a zsebében.”
Voltak számos kísérleteim a zabpehely témában, nem mindnek volt osztatlan sikere, aminek az a vége de állandóan, hogy nekem azért lecsúszik, de akkor hol van a szívjóság, hogy tápláljam kisded családom? Az úszómicsodáról körben énrajtam meg ne is beszéljünk.
Ez már a tuti változat, lövésem nincs, honnan szedtem, történtek vele dolgok, úgyhogy messze van az eredetitől. Öntve a net mogyorós zabpelyhes csokis ilyenolyan receptekkel, nekem ez jött be.
Csinálhatod nyírfacukorral is, vagy mézzel, de akkor sajnos kóstolni kell az édesség miatt, bár igyekezz ezt még a tojás beledolgozása előtt megtenni, hacsak nem kívánod a kórházi ágyat egy kis szalmonellás fogyókúrával.
Csokis mogyorós zabkeksz
Nekem van ez a dm-es bio zabpehely, aprószemű, én ebből szoktam. Ezzel kell kezdeni, ha nincs otthon zabpehely, pihenj le egy fáradt sóhajjal és olvassál inkább, mondjuk a fenti idézetet tartalmazó A virradat ígéretét.
Ha volna, 15 dekát mérjél ki, dobjál mellé 25 deka lisztet, tetszőlegesen elegyítve a finomat a teljes őrlésűvel.
Aztán 10 deka cukor, nekem nád, neked amit akarsz.
Egy jó nagy marék aprított mogyoró, a fáról való, egy kisebb marék mazsolával és tetszőleges, úgy fél tábla aprított jóféle fekete csokival egyetemben.
Egy evőkanál kakaó, beleszitálva.
Aztán fél teáskanál sütőpor és kicsit kevesebb szódabikarbóna. Én most ezzel nagyvonalú voltam, emiatt majdnem túl omlós lett, szóval csínján.
Ezeket összekavargálod, a tetejére borítasz 20 dkg vajat, ami vagy puha, vagy ha türelmetlen állat vagy és sutba dobod az elveid, mint én, kissé folyósra mikrózva.
Aztán egy tojást is bele és ha szegény gép erősen szenved az egybedolgozással, esetleg tehetsz bele még egyet. Attól függ, milyen liszt, ugye a teljes őrlésű több folyadékot kíván, hát, ez az ára. Ha még mindig nem akar masszává lenni, akkor, de csakis akkor evőkanálnyi tej mehet bele.
Nagyon ne légy adakozó, mert ha túl lágy, megint csak a túlomlás veszélye fenyeget.
Jó sűrű, kókuszgolyó-szerű massza legyen.
Akkor kidobsz a pultra két leszaggatott fóliát, közben félhangosan mormogva, -qrvaélet, de utálok mancsozni ilyesmivel-, kétfelé osztva a masszát rádobod. Hengerszerűt gyurmázol belőle és beletekered a fóliába.
Hűtő, minimum 3 órán keresztül. Ha nem bírod, kínlódhatsz a szeléssel.
Ha egészen másnapig ment el a kedved az egésztől (kizárólag a gyurmázási faktor a veszélyes rész), még jobb, mert addigra teljesen megdermed és akkor gond nélkül felvagdosod éles késsel kb. 3 mm karikákra, sütőpapíros tepsi, 180 fok, kb 10 perc és jobb bármilyen bolti illúziónál.
Mogyorót, csokit , mazsolát elhagyva és helyettesítve bármivel.
Vörösáfonyával sem rossz, sőt. Meg dióval.
És idén is olvassunk, mert az nagyon jó.
Még zabpelyhes:
http://www.vagottvegyes.hu/zabpelyhes_keksz_a_ropogos/
http://www.vagottvegyes.hu/tovabbra_is_erzelmesen/
Legutóbbi hozzászólások