Ide már csak két olyan új, 2014-ben indult sorozatot terveztem, amelyek megcsíptek maguknak, de aztán eszembe jutott, hogy az egyik legjobb, tavaly 2. évadát élő lemaradt és a másik, aminek már a 4. szezonja futott szintén, a leginkább evidens meg főleg..
Ray McKinnon színésznek sem akármilyen, ezt már egyértelművé tette a prédikátor szerepében, minden idők egyik legjobb sorozatában, a Deadwoodban. Pedig azért ott nem volt könnyű dolga, olyan elképesztően jó volt a többi is.
Aztán megnéztem az Accountant-ot, amit kedvenc Walton Gogginsommal saját produkcióban készített, írta-rendezte és főszerepelte, akkor már eléggé gyanús volt, hogy nem csak a vásznon jó. Mellesleg rövidfilmes kategóriában Oscart kaptak érte.
McKinnon Rectify forgatókönyve már nem egy mai darab, 2008-ban fogadta el az AMC, akkor még Goggins főszereplésével. De aztán telt az idő, Goggins helyét talán az ő egyéb elfoglaltságai miatt átvette Aden Young.
A sorozatot végül az AMC kábelcsatornája a Sundace TV kezdte vetíteni 2013-ban.
A sztori első blikkre egyszerűnek tűnik: a 18 éves Daniel Holden megöli és megerőszakolja 16 éves barátnőjét és miután Georgia államról van szó, halálsorra kerül. Itt tölt 19 évet.
Húga, aki sosem hitt a bűnösségében, talál egy ügyvédet, aki a régit felváltva felrázza az ügyet és a korszerű bűnügyi technikára alapozva fellebez, mivel nincs közvetlen bizonyíték a bűnösségre és kihozza Danielt a börtönből.
19 év nagy idő, eközben meghalt az apja, anyja újból férjhez ment, született egy féltestvére és van egy mostohatestvére, aki nem igazán kedveli az új helyzetet.
Danielnek minden új, a technika is elhúzott közben, de a legnagyobb gondot a hétköznapi életbe való visszailleszkedés jelenti.
Majd’ 20 évnyi magánzárka, megaláztatás, bűntudat után visszakerül abba közegbe, ahol mindenki megveti. Sokan nem hisznek az ártatlanságábanban, van akiben ennyi év után is ég a bosszúvágy és van aki politikai céljaira akarja fordítani az eseményeket.
Itt kellene ennyi év után újra magára találnia, a börtönben kialakult életmentő rutin után újra szabad életet élnie, miközben vannak akik mindent megtennének, hogy visszajuttassák őt.
Közben történik egy csomó minden és a végén már nem tudjuk mi történt és mi az igazság.
Tele van feszültséggel, drámával, és nagyon kedvelem McKinnonban a merészséget, mert egy lassúbb tempót választani a ma megszokott, pörgős történetmesélés helyett.
Elképesztő atmoszférája van, amihez nagyban hozzájárul a fényképezés is.
Mindennek megvan a helye, a jelentősége és még az utolsó pillanatban is jönnek a gyomrosok, csak győzzük levegővel.
Biztos vagyok benne, hogy Goggins szuper lett volna az új szerepben, de örülök, hogy Aden Younggal is összeismerkedtem, mert szenzációsan jó. Egyébként az összes szereplőt sikerült nagyon jól összerakni, Abigail Spencert (a húg szerepében) mindenben kedvelem amúgy is.
De feltűnik sok régi, ismerős arc a Deadwoodból, csupa remek karakterszínész.
A sorozat méltatlanul kevéssé elismert, pedig az utóbbi évek legjobbika.
Ami szerencsére lett akkora siker, hogy elkészült a 2. évad is tavaly, és pletykák szerint jön a harmadik évad is még idén.
Nem érdekel, kik a producerek (persze azért a Breaking Bad az az, ami), szerintem McKinnon zsenialitása a kulcs.
Várom a harmadikat.
A Hell on Wheels-t csak szőrmentén, nem mintha nem érdemelne meg egy hosszabat.
Annak idején doggfather ajánlotta, miután megegyeztünk benne, mennyire jó a Deadwood, mint hasonló műfajt.
Míg az az aranyláz, ez az Államokat átszelő vasút építése körül bonyolódik.
Magányos hős, aki igazságosztó másodállásban és hozzá még megsebzett lélek.
Intrikus és genyó ámde valamiért mégis kedvelhető, korrupt cégtulajdonos.
És a mindenkinél gonoszabb kissé skizo főgonosz.
Dráma és szerelem, morzsányi humorral.
Minden van benne, szórakoztató formában elegyítve és olyan színészekkel, mint a másik kedvenc írem, a mindig briliáns Colm Meany és a számomra ebben a szerepben felfedezett Christopher Heyerdal, aki miatt érdemes lenne nézni az egészet, ha egyébként más, meglévő érdemei nem lennének a sorozatnak.
Ja, hát persze, a főszereplő Anson Mount, aki abban a farkasarcban a maga hidegszürke szemével meglepően és kellemesen szempihentető látvány (csak ne borotválkozza le a fejszőreit, mert úgy rémes) és emellett színésznek sem utolsó.
Idén kezdődik és jövőre húzódik át az ötödik, befejező évad, kíváncsi vagyok milyen sors vár a Svédre.
És akkor a két új, tavaly indult sorozat, amiből az egyik csak mini.
The Affair.
Adott egy jó ember. Férj és háromgyerekes családapa, aki mindent megtenne szeretteiért.
A feleség. Pénzes család sarja, az apa foglalkozására nézve író, az anya neurotikus, az előzőből kifolyólag.
Közeleg a nyári vakáció, amit kötelező jelleggel a feleség szüleinek a házában töltenek. A család egyik fele gyűlöli még gondolatát is, mert a nagypapa-após penetránsan nagy seggfej. És lekezelő is még mellé.
A fentiekből következik, hogy a középső sarj, a kamasz fiú mindjárt az első 10 percben akkora jobbost behúzott, hogy alig bírtunk ocsúdni belőle.
A férj elsőkönyves író, aki megélhetésileg irodalomtanár és méghozzá igen jól csinálja. Viszont annyit keres, ami pont levegőre elég, szóval ha nem lenne elég, hogy az após világbajnok bunkó, még a pénzét is kénytelen elfogadni, hogy valahogy fenntartsák magukat.
Az úton odafelé betérnek a helyi dinnerbe, ahol is a három gyerek közül a legkisebb majdnem megfullad és a helyi pincérnő menti meg az életét.
Kész. Benne is vagyunk a sűrűjében.
A férj és a pincérnő.
Hát persze.
Hát persze, hogy nem ilyen egyszerű.
Senki nem akarja, hogy megtörténjen.
És a dolgok szép lassan bonyolódnak helyrehozhatatlanná.
Akinek ez nem elég, gondoskodik róla a nagyobbik, terápiára szoruló leánygyermek, hogy az események jóvátehetetlen irányt vegyenek.
Egyik fő erénye a sorozatnak, hogy minden egyes rész ketté van bontva, egyik felében a férj, Noah (Dominic West) szemszögéből a másikban Alisonéból (Ruth Wilson) követhetjük az eseményeket. Más perspektíva, és máris ott állunk az ingoványban.
Sokáig nem derül ki, mit keresnek egy rendőrségi szobában, miért a kihallgatás, de a végére ez is kiderül.
Annyi minden történik, olyan csavaros a sztori, akkora a feszültség, hogy engem egy percig nem engedett a szorításból.
Drámák bontakoznak és nem csak maga a megcsalás ténye körül, hanem a háttérszálak is annyira tele vannak érzelemmel, hogy sikerült valahogy egészen rendhagyó módon sokkal többet beletenni az egészbe, mint amit elsőre az ember várna.
Dominic Westért nem rajongok különösebben ( nekem nem ‘you are so hot’, az tuti), de nagyon jó színész, Ruth Wilson a maga kunkori szájával nekem fura jelenség (nem mellesleg most kapta meg a Golden Globe-ot ezért a szerepért), Maura Tierney-t ( a feleség) kifejezetten nem kedvelem.
De jól játszanak nagyon is (kivéve a Tierney-nőszemélyt, aki szerintem mindenben egyforma, /és van neki is egy szájberendezése/, de alulmaradtam a véleményemmel) és az egész atmoszférája annyira el van találva, hogy az egyik legígéretesebb új sorozata a múlt évnek.
A minisorozat: The Honourable Woman.
A főszereplő Maggie Gyllenhaal, ami már önmagában is jó jel, maga a sorozat angol, ellentétben az eddig felsorolt amerikaiakkal.
A középpont Nessa Stein, akinek az apját a szeme láttára, ebéd közben gyilkolták meg kislánykorában.
Az apa ismert figura volt, az ő szerepét veszik át felnőve gyerekei, Nessa és Ephra az apjuk emlékére alapított szervezetben. Ennek a célja, hogy békés módszerekkel próbálják az Izrael-Palesztin ellentéteket elsimítani, pl. az oktatás fejlesztésével.
De hát ez sem az, aminek látszik, a háttérben egy sokkal durvább sztori van, ami ha azt nézzük, hogy a politika mekkora szerepet játszik mindenben, nem is annyira meglepő.
Kiben bízol, kiben bízhatsz és miért?
Itt sem az semmi, aminek látszik, és a drámai feszültség csak fokozódik egészen az utolsó percekig.
Jók a színészek, bár Gyllenhaal néha egy kicsit sokat mosolyog és szenveleg, de ez nem az ő hibája, az angol akcentusát meg eléggé kedveltem.
A Fargot se felejtsem, Billy Bob Thornton egy eszelős, olyan jó már sosem lesz, mint a Pengeélen-ben, de nézzünk Fargot, mert jó.
A True Detective meg már szóra sem érdemes.
Szintén doggfather ajánlotta én meg ódzkodtam, hát kell nekem sorozatgyilkosos izé?!
Nem.
Aztán véletlenül belenéztünk és kész.
Ottragadtunk és nem volt menekvés a végéig. Harrelsont mindig is, most meg kénytelen vagyok a Conaugheyt is.
Mindenki mindent és még annál is többet leírt a sorozatról, csak azért nem annyit, mint a Breaking Badről, mert annak ott van a maga előnye a hosszából kifolyólag, úgyhogy nem növelem a sort.
Kíváncsian várom a másodikban tudják-e überelni, különös tekintettel arra, hogy belevették főszereplőnek Vince Vaughot, akit úgy nagyjából nullára kalibráltam színészileg, Rachel McAdams-nél sem értem, mit keres ott.
Colin Farrell remekül tudni bicskanyitógató seggfejet alakítani, szóval a remény azért megvan.
Bízom benne, hogy Taylor Kitschnek sikerül megkapaszkodnia, neki egy nagy esély a sorozat, miután a Savages nem hozta az Oliver Stone-tól elvárt sikert. Igaz, hogy mindörökké Riggins, de én drukkolok neki, hogy megint rátaláljon egy olyan szerep, ami passzol rá.
Egyebekben meg menjünk piknikezni, ahogy én is tettem, dacára a zord időnek, mert a szabadban lenni egészséges és meg is lett az eredménye, van miről írni legközelebb.