Kocsmaszínház
Az történt, hogy a közelmúltban jó sorsom Sopronba vetett. Kicsit beárnyékolta az élményt, hogy a három napból egy sem volt olyan, hogy ne esett volna, egy meg viszont olyan volt, hogy végig dézsából öntötték. És hideg volt, sőt, zegernye.
De a zsíroskenyér!!!!
Mert az aznapi korona az volt. Lilahagymával.
Igazi pinceszínházban. A három napból a legjobb a színházazásunk volt. Véletlenül megláttam egy plakátot, amin aznap estére Villon válogatást és igazi kocsmaszínházat ígért. Foglaltunk jegyet és 8-kor a helyünket is.
Már maga a hely sem hétköznapi, igazi, vastagfalú, középkori pince, a falai dugig aggatva mindenféle relikviával, a római légiós sisaktól a munkásőr sapkáig. Ahány asztal és szék, annyiféle, színpad nincs, az asztalok előtti tenyérnyi rész a színjátszásé.
És ét-és itallap az asztalokon.
Cola 1 dl 50 Ft
Fehér bor 1 dl 50 Ft
Vörös bor 1 dl 50 Ft
Vadász (istenem, vadász, hajdani ifjúságom emlékei!!)
Zsíroskenyér 60 Ft
A fürge pincérsereg a darab szereplői közül került ki, ez is mókás volt.
Egyébként 30 éves múltra tekintenek vissza és a repertoárjuk meglehetősen színes.
Aztán elkezdődött a darab.
Volt egy gitárral daloló ember és színésznők és színészek és volt a nevetéstől pukkadozó közönség. Akadt ott számos diákkorú és kicsit nagyobb diákkorú és középkorúak, volt aki flitterben, volt aki bakancsban, és szépen, színházba menősen kiöltözött idősek. Egy dolog közös volt. Mindenki pompásan szórakozott. Igazi vásári komédia volt, néha a középkorból kikacsintással a mába, közönség bevonásával a mókába (itt Béatrice hercegnő beszél, csak hogy tisztába legyetek nemesi rangommal), táncoltatás, és menet közben a zsíroskenyerek kézbesítése az arra éhezőknek.
Útitársam igen fanyalgott már az ötlettől is, hogy megnézzük mi ezt a darabot, hát mondhatom, sokkal jobban szórakozott, mint én. Nekem néha egy kicsit sok volt, de nem lehet minden tökéletes, meg aztán igazi vásári komédia volt, ami nem a mértéktartásáról lehetett híres.
Aztán vége lett, tapsoltunk is, de közben elkezdték a cájgot szerelni, kíváncsiak voltunk, milyen zene jön.
Kiderült, hogy nem néztük meg a jegyet alaposan, mert jött a második rész, Ladányi versekkel. Ez már kicsit komolyabb volt, és nagyon jó.
"Neonok közt feljött a Hold,
vacsoraszaggal száll a szél.
Távol az utca véginél
egy fáradt verkli döngicsél.
Bérházak sűrű árnyai
nem rejtették varázsod el.
Megfelezzük az egy cigit.
Éjjelre már nálam leszel.
Mi úgy találtunk egymásra,
mint a házra, ki hazaér.
Éhes lelkünkre süt a Hold,
ez az égi zsíroskenyér."
És a helynek olyan varázsa van, hogy fantasztikus. Különleges, nem csak a környezet, hanem a hangulat. Kár, hogy Sopron nekem olyan messze van. Szívesen megnézném őket másban is.
Még annyit üzennék, Piros Aranyat máskor nem kérek a kenyeremre!
Legutóbbi hozzászólások