Majdnem India I.

Elég hosszú idő után sikerült végre legjobb barátnőmmel, Kval  egy napot eltölteni.Miután teljesen pasimentes övezetté váltunk, eldöntöttük, hogy nálunk lesz a főhadiszállás, s onnan fogunk kedvünkre kirajzani.
Hogy aztán annyira nem rajzottunk mégsem, annak több oka volt.
Nagyon jól éreztük magunkat ott, ahol voltunk.
Marha meleg volt.
Jó kaját csináltam.
Annyira tudunk nevetni, hogy jobb az ilyet zárt körben, bár szoktuk nyílt színen is mívelni.

Miután az utóbbi időben teljesen rabul estem az indiai étkeknek, ez volt a fő vonulat.
Mi készült?
Paradicsomos raita
Lencse dahl
Zöldséges és csirkés pakora
Padlizsános biriyani
Mangó lassi
És még valami desszert, ami nem ilyen keleties, de arra majd még visszatérek.

A paradicsomos raita neve nagyon jól hangzik, elkészíteni egyszerű és nagyon finom.Azonkívül ebben a hőségben nagyon frissítő volt.

Válogatás nélkül, mindenhez ezt ettük, amíg tartott. Aztán csináltunk egy újabb adagot.
Miután teljesen autentikusan sosem készült nálam semmi, szerintem nem is fog, teljes lelkinyugalommal a jó kis török alibaba joghurtba pancsoltam bele a többi hozzávalót .
De biztosan jó bármilyennel, csak esetleg egy sűrű, valamilyen vászonnal kibélelt szitán érdemes kicsit lecsorgatni, hogy sűrűbb legyen.

Jut eszembe, legközelebb panírt is csinálok, ami  egy sajtféle és itthon is könnyedén elkészíthető.

Aztán pakorát is csináltam, neki csibehúst mártogattam bele, aztán meg kis hasábokra vágott nagyon zsenge cukkinit és karikázott padlizsánt.

Ehhez is nagyon jól ment a raita.

Közben egy csomó régi dolgunkról beszélgettünk.
Sajnos egy pár évig nem tudtunk rendszeresen találkozni, olyan messze voltunk egymástól, de szerencsére most változott a helyzet és ezt igyekszünk annyira kihasználni, amennyire csak lehet. Tudunk egymás minden viselt dolgáról és egy csomó régi emlék fűz össze minket.
Csomó dolgot szeretek benne nagyon, pl. hogy annyira együttérző tud lenni, ha valami bajom van és hogy végighallgat és nem azt figyeli, mikor fejezem be és jöhet ő…(Ugye még sosem hallottatok olyanról??…)  Ugyanolyan könyveket szeretünk (nem kizárólagosan, de zömében) és nagyon jól meg is tudjuk beszélni. Nem vagyok igazán nagy filmnéző, mint pl. Ati barátnőmék, akik mind a ketten egész komoly részeket tudnak idézni bizonyos filmekből és közben marha jókat kacagnak és várakozóan néznek, hogy na mivan, te miért nem és nem értik, pedig tudják, hogy van néhány film, amit maradéktalanul kedvelek, de míg vannak könyvek, amelyeket akár öt-hatszor elolvasok, filmből igen kevés van, amit akár kétszer is  megnéznék. És ha én idézek könyvekből véletlenül mondatokat és nézek várakozóan rájuk, hogy namivan, ők ugyanúgy néznek rám, ahogy én az ő filmes idézeteiknél és ezeken nagyon jókat szoktunk mulatni. Van egy-két dolog, ami persze beépült az én életembe is, mint a “hű, de jól érzem magam…”, és más szemelvények, mint a “nyúlon túl”, és ezeken nagyon egy húron pendülünk, bár Monty Python imádatban kivételesen én körözöm le őket.
Szóval filmileg Kval egy platformon vagyunk, bár ő sokkal nagyobb fan, mint én leszek valaha is és igyekszik gyengéden irányítani ez ügyben, bár időnként nem nagy sikerrel. De azt neki köszönhetem, hogy Brad Pittet befogadtam a csapatba, mert ha ő nem ajánlgatja, sosem nézem meg a “Ha eljön Joe Black”-et, pedig milyen nagyon jó film az.

(Mellesleg szólván, akadt egy Kedves Errejáró, aki most kezébe vette filmes kiképzésem, úgyhogy, jelentem, esetleges javulásom várható, de nem ígérhetek semmit…)

Most viszont nagyon ki akartam tenni magamért, mert van egy film, amiért odavagyok és ő még nem látta!! Ilyen is ritkán adódik, bár nem mellékesen elmondanám, hogy ezt meg egy másik jó barátomtól kaptam, aki szintén nagy filmmániás, és szintén igyekszik megtévedt magamat terelgetni.
De az biztos, hogy én láttam először, ő meg nem is ismeri, bibi, úgyhogy a nagy kajálás-traccsolás után-közben-valahogy a Leharcolt oroszlánok (Secondhand lions) lesz  az étlapon, amit ugyan kétszer már láttam, de nem baj, hátha most nem bőgök majd rajta.
Csuda egy film, nagyon jó szereplőkkel és meg nem tudnám a műfaját mondani, bár nem is nagyon töröm magam, de olyan film, amit meg kell nézni. Kötelező.
Szóval, hogy visszakanyarodjak K taglalásához.
Jóízűen tudjuk ugratni egymást, sértődés nélkül. És hát a nevetés, persze. Sokszor elég egymásra pillantanunk és már tudjuk, mi jár a másik fejében.
És mindezt úgy, hogy eléggé különbözünk egymástól. Úgy egyébként :))

Szóval, alig vártam ezt az alkalmat, hogy ennyi idő után ne kelljen figyelni, kinek-mikor-hová kell szaladnia.

Hahh, viszont rengeteget tud enni (ha belegondolok, az összes barátom rengeteget tud enni), tehát seregnyi kaját kellett csinálnom.
Egyébként azért is kedvelem az indiai ételeket, mert hamar megvannak.És a többségük előre elkészíthető és hidegen is finom.

Lencse dahlra nagyon fentük a fogunk, mert nem olyan rég egy indiai éttremben együtt ettünk és ott mind a kettőnknek nagyon ízlett.

A Szép Kis Indiában vettem fekete lencsét, ebből készült. Persze szerintem nem fekete lencse az, hanem inkább valami apróbb fekete babféle, de ez az élvezeti értékéből nem vont le.
Abban megegyeztünk, hogy kenyérfélét nem csinálok, mert fogyókúrázunk…Tisztára fogyókúrás kaják voltak, ja…

Adtunk a pompára, van egy szép keleties abroszom, arra pakolásztunk, kis mécsekkel, indiai zenével körítve falatoztunk-beszélgettünk.
Hát, igen.Nem fotóztam.Már este volt és időnként a nappali fotóim is katasztrófálisak.
Meg egyáltalán, ez most másmilyen dolog volt.
Úgyis csinálok még ilyesmit, majd bepótolom, ha valakinek hiányozna.

Paradicsomos raita
kell hozzá:
joghurt, sűrűbb típusú, olyan fél liter
4-5 paradicsom
1 idei, közepes méretű hagyma
mustármag
1 apróra vágott csili
só

zöldségeket összevágtam, és összekutyultam az egészet, hűtőben állt pár órácskát.
Később annyira elfajultunk, hogy hintettünk bele egy kis római köményt is…

Lencse dahl

2 bögre lencse
5 bögre víz
1 tk kurkuma
1 tk feketebors
4 pici csili (csak az egyik magjait mertem beletenni)
korianderlevél
1 kk feketekömény mag
2 tkl összevágott gyömbér
1 kis hagyma
1 közepes méretű kemény paradicsom
2 ek. vaj

Előző nap beáztattam a lencsét.Felforraltam a vizet kurkumával és sóval. Beledobtam a lencsét és főztem, míg puha nem lett. Kb. harmadát eltumixoltam kevés főzővízzel és a  többit leszűrtem.Megpirítottam az apróra vágott hagymát és a finomra vágott gyömbért vajban aranybarnára. Beletettem a feketekömény magokat és jól átsütöttem.
Összekevertem az egészet, megszórtam a karikára vágott csilivel és tálalás előtt a felkockázott paradicsomot és a koriandert is rátettem.

Egyáltalán nem olyan lett, mint amit ettünk az étteremben, de ahány ház, annyi dahl, ezt már megtanultam.

(a dahl receptje a Terebess oldalról származik, kicsit átalakítottam, a raita és a lassi az Elle-ből (külön a receptek miatt kaptam…))

folyt.köv.