Lorien, Pepper, Grenadine, Zsúrkenyér, Garffyka kínált meg nagy megkönnyebüléssel, miután túlestek a saját viselt dolgaik bevallásán.
Közben jött a vkf, szinte kezdtem elfelejteni is a dolgot, de miután ilyen helyesek voltak, hogy gondoltak rám is, nem tehetem meg csak olyan lazán.
Több, mint egy évvel ezelőtt már forgott ez a kérdés, bár nem a gasztroszférában és akkor nagy nehezen nyekegtem is valamit. És ez már olyan régen volt, hogy biztos nem emlékszik rá senki, nem lehetne ennyivel megúsznom?
Na jó.
De azért legalább egynek beleszámolom, pedig hét az is.
Van valami, amiről nemigen esett szó, bár mostanában gyakorta vagyok négylábúakkal elfoglalva itt is, meg úgy egyébként, napom el nem múlik nékülük.
Van két ősöreg, csodahogymégél macskám. Szinte hihetetlen, hogy még vannak és hogy az öregebbik is, -lekopogom, ilyen jó állapotban van. Ő ugyanis 18 éves. A „kisebb” 15, vagyis ő sem mondható fiatalnak, különösen, ha hozzá veszem, hogy mind a kettő fajmacska, amik eleve rövidebb életűek szoktak lenni a házimacsekoknál.
Az idősebbiknek az a meggyőződése, hogy én vagyok a gyereke, a másik szentül és tántoríthatatlanul hiszi, hogy ő az én gyerekem. Lelkes rajongásuk időnként terhes tud lenni. Ugyanis lehetőleg egyszerre szeretnek rajtam időzni, és lehetőség szerint minél nagyobb testfelületemen. És dagasztanak. Lehetőleg olyan helyeken, ahol nem annyira kellemes.
Rajzfilm korlátlanul jöhet, azok közül is leginkább a régebbi típusú.
Nem kellett hozzá szerintem valami nagy apparát, pár vonal és hangeffekt, de nálam viszi a pálmát és most, hogy sokadszorra nézem vissza, még mindig hangosan nevetek rajta.
(Update 2014. Simon’s cat. Még mindig imádom)
Amikor terhes voltam, egy számmal megnőtt a lábam. Ezt a tényt az egyik barátnőm a mai napig képtelen elhinni, persze kibicként könnyen beszél.
Ha nem állunk meg ilyen hebehurgyán a gyártásban, ma akár Hős cipellőcskéjét is hordhatnám, igaz, akkor hat gyerekünk lenne. De mennyit tudnánk az én cipőköltségemen spórolni!
Énekelek az autóban. Nem érdekel, hogy ki látja, van amikor rázom is magam hozzá, ha olyan a zene, esetleg dobolok a kormányon. Kinőttem abból a korból. Na és?
Gyerekkel ha megyek valahová, akkor együtt énekelünk.
Ha valaki múlt héten csütörtökön egy gyereket látott az anyjával, akik lehúzott ablak mellett bömbölték, hogy „kócos kis romantika tejfogával a szívembe mar”, azok mi voltunk, csókolom.
Kedvenc zenéimet hatszázszor is képes vagyok meghallgatni, Sarjnak a fönti tudománya ennek egyenes következménye.
Ez az egyik örök darab. A film is.
Igen, a meséket én is. Nem mindet, de amit igen, azt nagyon.
Valami érdekes van a zsebemben. De nem mondom meg, mi az.
Más őrült nagy titok nem jut most eszembe.
De ez már így is sokkal több, mint hét!!
14 hozzászólás a(z) “Hihetelenül titkos dolgok rólam” című bejegyzéshez
:) ez a rajzfilm zseniális! csak úgy készülhetett, hogy nálunk leselkedtek! :) néha próbálok vasárnap reggel egy tejeskávéval leülni újságot olvasni. egyik kezemben bögre, a másikban újság. aztán jön az eb, egyik kezem lefoglalja, mert vakargatni kell a fejét. azátn jön a macska, fent ábrázolt módon rám telepszik. aztán jön anyám kutyája……hát lapozni már nem tudok, szóval képes magazinok nem is jöhetnek szóba! :D
Chilii, nézd meg a többit is, annyira nagyon jók!
Egyébként meg jól jársz, elég kevés igazán jó képes magazin van:)
Én is nagy rajzfilmrajongó vagyok, s tényleg legfőképp a régebbieket kedvelem ;)
Ebből a lábméretes dologból egész jó kis matekpéldát lehetne készíteni: Ha hat gyerekkel több gyermeke lenne Cserkének, akkor a lábmérete akkora lenne, mint Hősé. Hány éves a kapitány? ;)
Meséket is? Keblemre!:-)
És így nyomod a kormány mögött, mint Iggy?:-))) Kár, hogy nem egyfelé közlekedünk:-)))
Én is szoktam üvöltetni a zenét, de csak azért mert úgy nem hallatszik a fantasztikus énekhangom. Nálam Stones szól általában a kocsiban. Vagy Gryllus, na az nem miattam.:-)
Beatbull egy az ízlésünk:)
Mateknál viszont elvéreznék…
I.B., most szólj?! Azért nem egészen így, guminő is ritkán utazik velem, de nem nagyon zavartatom magam. Elvégre privát szféra…A hangomról ne essék szó és Gryllust én a mai napig nem nőttem ki.
Júúúúj Cserke! Ez a macsek halálijófej! És azok a hangok :) Szétröhögtem az agyam :D
És tejóég, Arizonai álmodozók!!! Jessssz! :)
Imádok ide jönni.
ez nem egyedi eset, nekem is nőtt a terhesség alatt fél számot a lábam, azóta egy számmal nagyobb cipőt kell hordanom.
Anyuval is megnézettem azt a macsekot és megállapítottuk, hogy tisztára, mint a Tea :)) hihi
Kriszta, én kész vagyok tőle, amilyen egyszerű, olyan zseniális:)
És persze, hogy a kutyák is tudják ugyanezt. Hozzáképzeltem, ahogy a tiétek néz azzal az érzelmes szemével:))
Grenadine, naugyehogyugye! És a másik barátnőmnek is nőtt a virgácsa, hárman már vagyunk:)
Hát elbűvölően nézni azt tud! :)
Jujj, új Simon’s Cat, ezt még nem láttam. Az ébresztős fenomenális, az ajtós kevésbé fogott meg, de ennek az újnak minden kockája mélységesen igaz!
Egyébként nekünk is két – perzsa – macskánk van, az öreglány 15 múlt, a „gyerek” 13. :) Nagy francok azok is…
Cserke, én átfutottam mikor írtad ezt, aztán elfelejtettem kommentelni. Mosolyogtam az autóséneklésen, hogy Te is, meg ÍB is, mondtam magamban ááá, micsoda bolondok. És mivan? Tegnap ültem tartósan autóban azóta és ott döbbentem rá, hogy én is állandóan énekelek… és még csak tudatában sem voltam. pedig tényleg:):):)
Én azt nem értem, hogy nem énekelni?:)
Látod, így vessél követ, te még ráadásul öntudatlan állapotban is vagy:))
Szóval hogy hogy lehet nem énekelni, ezt akartam írni.
Before, az ajtós nem annyira, de ez a kettő!….
Ti macskáitok sem annyira tinédzserek már, ebből is látszik, jó dolguk van:)