Márciusban egy vacak szeles napon, amikor gyermedvény itthon fetrengett vad iskolaundortól sújtva, végre magahoz vehettem a nekem készült tagine-edényt. Valamikor februárban beszélgettünk róla, akkor találtam rá Jordán Ágira, aki sok más szép dolog mellett ilyet is készít.
Hamarjában meg is rendeltem, és alig vártam, hogy elkészüljön.
Amikor a kezembe vettem a tetejét, nagy meglepetés ért. Ugyanis majd’ letört a kezem, olyan súlya van, Ági nem sajnálta az anyagot belőle. A méretén is elcsodálkoztam, valahogy kisebbnek gondoltam.
Nagyon boldogan hurcoltam haza, óvatosan feltettem a polcra, aztán a történet itt félbe is szakadt.
Ott álldogált szegény edény még több mint másfél hónapig, amikor aztán csak bekövetkezett a próba napja.
Átböngésztem a recepteket, megállapítottam, hogy ez is egy olyan dolog, hogy ahány ház, annyiféle tagine.
Ezért aztán kicsit sem volt bűntudatom, hogy én is pont így csináltam.
Ahogy nekem tetszett.
Akkor még nem volt egyáltalában grillszezon, hogy parázson kipróbálhattam volna, de a készítő megnyugtatott, hogy sütőben és gázon is használható, csak egy vastag vas alátét kell alá.
Úgyhogy ez most a gázfőzőlapon készült.
Csirketagine
2 csirkemell, nyolc részre vágva
2 nagy hagyma, nagyobbra darabolva
4 gerezd fokhagyma, reszelve
1 doboz hámozott paradicsom
1 kk őrölt római kömény
3 cm gyömbér, reszelve
1 kk pirospaprika
1 nagyobb fahéjrúd
10 dkg aszalt sárgabarack
4 db kicsi sózott citrom
2 ek olaj
só
Az elején némileg tanácstalan voltam, de aztán menet közben ez nem változott. Szoktam én így lenni.
A legfontosabb mozzanat az volt, hogy nem felejtettem el az edény alá tenni a vastag fémlapot. Az sem árt, ha nem a forró lapra kerül az edényzet, hidegen kell alágyújtani, hogy szép fokozatosan melegedjen, nem szerettem volna eltörni.
Beletettem az olajat és amikor már forró volt, akkor a hagymákat, és
kevergetve kissé megsütöttem. Akkor mehettek a fűszerek, a hús. Annyi
ideig sütöttem, hogy a húsdarabok kifehéredjenek. A fűszerezésnek az az
egy gyenge pontja van minálunk, hogy ez esetben a fahéjat kellett
dugdosnom, hogy ne lássák meg, mert ugye fahéj az édesbe való.
Ezzel a rutinommal, ami nekem van már ez sem akkora probléma, esetleg
lehet a fakanállal hadonászni, hogy ne menjenek az edényhez közel. Vagy ilyenkor jön jól a sarokra fordított főzőlap, ami annak idején jó ötletnek tűnt, de nyugodtan rúgjatok fenékbe nekifutásból, ha még egyszer ilyen pompás ötletem támad.
Ha minden adott, akkor lehet az összes többi alkotórészt
beleönteni, kivéve a barackot és tapsikolni, hogy még egyben az edény.
Mert amúgy az a hét nagyon eredményes volt, 2 pezsgőspohár, 1
desszertestál és 1 cukortartó került a veszteséglistára . Nem én voltam.
Mikor minden szépen belekerült, akkor rátettem a tetejét, kis
idő múlva feltöröltem a vizet a tűzhelyről, ami lecsapódva a hideg
tetőre kifolyt. És akkor már csak annyi van, hogy néha megkevertem, egy
pici vizet öntöttem alá. És úgy két óra múlva kész is, de a barackot ne
feledjük fél időben beletenni.
Konklúzió: az edény igen nagy, tehát a mi háromfős családunknak kisebb is elég lenne.
Nagyságából eredően irtó nehéz, ami nekem a belenézegetésnél nem volt
öröm. Stabilitását tekintve viszont nyilván kell bele ennyi anyag.
A benne készült eledel szerényen szólva mennyei lett, a hús omlott, a zamatok kibontakoztak, sűrű, illatos szaft képződött.
A barackot én ettem egyedül, ez esetben a húst is megkóstoltam,
egyfelől, mert kapirgálós csirkéből készült, meg kíváncsiság miatt is.
És én a citromot is szerettem benne.
Bulgur volt a körete, kevéssé fűszeresen.
Zöldséges változatot is kipróbálok majd, meg arra is kíváncsi vagyok, faszénen más ízű lesz-e az étel.
Sózott citrom kell bele, ami otthon is elkészíthető, pl. Mézesmadzag Zsuzsa receptje alapján, amit most épp nem találok, de ott van az valahol, meg még találtam a Nélkülözhetetlen vegetáriánusban és Donna Hay Ízvarázsában is receptet hozzá.
És
a héten először volt igazi, háztáji békakoncertünk, amibe a levelik is
belehápogtak időnként . Nagyon jó volt, a kezdeti bizonytalanság után olyannyira belejöttek, hogy alig akarták abbahagyni.
És nézzétek a darányi kölökgólyákat, irtó csúnyák de azért helyesek.