Alig vártuk a tegnapi koncertet, jegyeket megrendeltük már két hónapja, nehogy lemaradjunk.
A program a jegyek átvétele, korai vacsora, majd koronaként a koncert.
Lett volna.
Hogy miért volna??
Mert már a koncert előtt olyan jó magyar élmények értek minket, amit szinte már szokni lehetne, de mégsem bírjuk.
A tetthelyen a múlt héten megpróbáltuk a jegyeket átvenni, de nem lehetett, mert nem voltak még ott, de á, ne izguljunk, aznap 6-tól pár perc alatt megkapjuk majd!!
6-kor a Syma csarnok belső jegypénztárához ballagtunk, mert azt mondták, ott akkortól adják ki a neten rendelt jegyeket. 1/4 7-kor persze még sehol semmi, behatolni a csarnokba nem lehet, mert gondosan zárva vannak az ajtók, nehogy valaki a teménytelen, bent fecsegő biztonsági őr jó szórakozását megzavarja. Aztán egyikünk mégis bekopogott, kérdésére, hogy mi lesz, azt mondták, hogy a körcsarnokból jön át a pénztáros…Hiába, fő a takarékosság.
Volt ott egy srác motorral, elment a körcsarnok pénztárához, ahol is azt mondták, hogy 7 órától adják a jegyet.
Akkor már kicsit pipák voltunk,hideg szél fújt, éhesek is voltunk, meg aztán ki volt fizetve a jegy, 12 000/fő, de még hogy hogyan jutunk hozzá, sűrű homály fedte.
Persze talán ki lehetett volna írni a pénztárablakra egykét sort, ugye…De az túl egyszerű lett volna.
Elmentünk kajálni, de a kezdeti jókedv és várakozásteli izgalom megsavanyodott, úgyhogy 1/4 8-ra visszamentünk ugyanoda és beálltunk a sorba. Szépen ácsingáltunk 10 percet, mire odaértünk, de csak azért, hogy közölje a pénztárosnő, ő csak a készpénzes jegyet adja…
Akkor meg kellett kerülni az egész rohadt nagy izét, a másik bejárathoz, ahol nem túlzok, legalább 600 ember állt sorba, az ugyanígy, korszerűen, pikkpakk, neten megrendelt, rég kifizetett jegyéértl…
Akkor már csúnya szók is elhagyták némelyünk ajakát, de mit van mit tenni, beálltunk.
Három pénztárablakot lehetett volna kinyitni, ebből 1 üzemelt, benne két idősebb nővel, közülük az egyik állandóan azzal volt elfoglalva, hogy az ismerősök telefonjait fogadta, és adta ki soron kívül a jegyeiket…
Nagy nehezen odértünk, akkor meg megint csak azt kellett várni, hogy Manyikának kereste a jegyet, aki szintén soron kívül elénkpofátlankodott. Sorállás közben persze ezren nyomakodtak keresztül rajtunk, pofánkba füstöltek, volt mögöttünk izzadtbüdösember, szóval minden percét élveztem a mi pompás elővételes jegyvásárlásunknak.
De végül csak megkaptuk a jegyet és be bírtunk menni, mert addigra nagy kegyesen az ajtót is kinyitották 3/4 8-kor, a 8-as koncertre…, de akkor már 8 is elmúlt, mire beértünk és mögöttünk még hosszú sor volt.
Akkor meg persze csajok, pisilni kell!!, naná, hogy a wc előtt is hosszú sor állt.
Nagyon kedves meglepetés ért, mikor bementünk a tetthelyre, ugyanis az első talán 10 sor a legócskább irodai kárpitosszékekkel volt berendezve, onnan kezdve viszont a 800 forintos, legolcsóbb kerti székek képezték a nézőteret, karfával egymáshoz ragasztócsíkozva!!!Komolyan, nem hittünk a szemünknek.
Először is, ki az a hülye, aki egy ilyen koncertet egy ilyen csarnokba szervez?? Utána meg ilyen cécóval jár az egész jegyátvétel, bemenés, bent meg 12-ért ülhetsz egy jó kis izzasztós műanyag széken.
Volt egy nagyon nagy darab srác melletünk, az úgy szenvedett egész idő altt, mint a kutya.
McFerrinnek is egy óccsó irodai szék dukált…
A székek számozását fehér ragaszócsíkokra firkált számok jelezték, amik a sorok végén a padlóra voltak ragasztva és az utolsó szék száma volt rákaparva. De azért ki lehetett számolni, hová kell ülni…
Nem szaporítom a szót, bár megérné az alaposabb kivesézést, ez itten a nagyon visszafogott, mogyoróhéjba tuszkolt elmesélése a dolgoknak.
Nem tudom, ki szervezte ezt az egészet, de nyugodtan leéghetne a bőr a képéről.
Ez meg itt a nagyon finom, vágott változat volt a szervezőről alkotott véleményemről.
Bobby McFerrin csoda volt megint, hiba nem volt a koncertben, azt meg kell hagynom, hogy a technika jól szólt, szóval Ő fantasztikus, mint mindig. A capella, scat, humor, elképesztő hang, szerénység. Nincs titok.
Élmény volt.
Ez az egy, ami felhozható a szervezők mentségére, ez viszont nem az ő érdemük.
