Otthon sütök megint
Érdekes mód meg is csappant a nagy lendületem, ahogy a lehetőség kínálkozott, de rögtön.
Eddig szünet nélkül agyaltam, milyen csoda dolgokra lennék képes, ha megint lenne saját sütőm, de a körülmények ugye megakadályoztak.
Aztán jött az új szerelő, mert a régi bizonyos tragikus események miatt már nem szerel nálunk többé.
Az új kiválasztása hasraütéssel történt, mondván, hogy innen már csak felfelé vezet.
És jött is ő, az Új Szerelő. Csak egy kicsit késett, ez már gyanús volt.
Energikusan kipattant az autóból, közölte, hogy nagyon csípi a kutyákat, dehogy fél, valamint a ceremóniát mellőzve letegezett, ami már eleve gyanússá tette.
Ha ennyire rossz a szeme, hogy fogja a sok kicsi bizgét megkülönböztetni egymástól.
Beruganyózott a konyhába, menet közben megabajgatta a kutyákat, majd megkérdezte, hogy megmoshatja-e a kezét.
Mert hogy ő úgy szokta, ha valahová bemegy lakásba, megmossa. Hogy ne vigyen be máshonnan koszt. És most meg még boltban is volt, na ott meg aztán van kosz bőven, szóval koszos a keze és nem fogná meg a sütőt a boltikoszos kezével.
Akkor már gondolkoztam rajta, lehajtsam-e a fejem a cipőjére, örök elkötelezettségemről biztosítva.
Még a gyerekorvost sem sikerült rávenni, hogy megmosdózzon, mielőtt a gyereket összefogdozná.
Ez meg csak úgy jön valahonnan és megmossa a kezét.
Miután ez megvolt, kiszedte a sütőt a helyéről, kicsit hümmögött magában miközben végigbogarászta.
A hümmögés rossz jel, nagyon rossz.
Hümmögés közben elmesélte hogy az ő kutyája miket tud csinálni, és hogy mennyire aranyos, pedig ronda eléggé, na de hogy ő is az, mégis milyen aranyos ő is.
Aztán abbahagyta a motyorgást-anekdotázást, összedugott két kis basztikulint, rámvigyorgott és közölte: na most már süthetsz éjjel-nappal.
Sütő vissza, bekapcsol. Működik.
Nem is tudom, olyan két hónapot vártam arra a rohadt drága mákszemnyi kis izére, ami, mint kiderült, felesleges volt, vándoroltam a sütnivalóimmal mindenfelé, rojtosodott az idegem a nem annyira drága emlékű régi szerelővel folytatott párbeszédeinktől és még ugye fizikai munkát is kellett végeznem, hogy…eltávolítsam a nyomait.
Ez meg idejön, vigyorog, mossa a kezeit és megcsinálja. Gyorsan.
Kevés pénzért.
Relatíve.
Majd mikor megérdeklődöm, hogy hol rejtőzött a szükség óráiban, és hogy elvenne-e feleségül, ha gyorsítottban elválok, közli, hogy persze, szívesen. Csak az a kis gond van, nemsokára külföldre költözik, mert sajnos itthon csak úgy tudna megélni, ha átmegy rablóba és közben még csal is kicsikét, az meg nem fekszik neki.
Így aztán érzékeny búcsút vettem tőle és ünneplés gyanánt egy prózai zöldségfelfújttal avattam fel a sütőt, feltámadása alkalmából.
Csodálatos terveim, miszerint felejthetetlen dolgokat fogok sütni, ha megint működik a sütő, megfenekleni látszanak. Azért készült egy tepsi mákos kocka azóta, de azt sem nevezném műalkotásnak, ha jó is volt.
Hiába a szárnyaló elme, ha a hétköznapi fizikai lét visszahúz a valóság göröngyös talajára.
Mielőtt távozott legalább megkoszorúzta azt a bizonyos bokrot? Hozzánk is jött a sütőszerelő, mert nem pörgött a légkeverés lapátja és furcsa hangokat ad a ventilátor. Két órán át tartott a hümmögés, majd ez lett a diagnózis: a pörgettyűt meg kell lökni egy fakanál nyelével, a furcsa hang meg hát bizony az ott van! Tovább elmondta, hogy mi minden szörnyűség következhet be egy sütő életében, és az nekünk majd mennyibe fog kerülni.
Minden jó, ha jó a vége, a zöldségfelfújt finom lehetett, meg a mákos kocka is. A szerelő meg tényleg egy ufo volt. Bár nekünk is van egy ilyen csodaemberünk, ő a mosó-és mosogatógépek nagy tudora, jó pár alkalommal már telefonon is megjavította mindkét masinát. A férjem elmondja a tüneteket, a pasi pedig a diagnózist és hogy milyen alkatrészt vegyen, és azt hogyan cserélje ki. Vagy melyik részt kell megnézni / meghúzni / visszaakasztani / kipucolni, stb…. imába foglaltuk a nevét.
@”saját levében” legközelebb talán árnyald neki, az ő életével is mi minden történhet és esetleg kicsit lengetheted a jó kis húsklopfolódat közben, kicsit sem célzatosan.
@Moha, azért egyik sem egy Tiffany torta :)
Az ilyen jóféle népeket kellene valami nyilvántartásban összegyűjteni, a többi meg mehetne pályát módosítani. Vagy akárhová:)
Cserke az ember neve aranykeretben, glóriával a feje fölött szerepel a férjem telefonjában és az én noteszemben is:)))
Ilyen mosogatógépszerelőm nekem is lett.Miután többen közölték,hogy csak úgy javítható a súlyos baj, ha a 80 kilós, beépített gépet kiszereljük és elautóztatjuk a különféle, közelebbi és távolabbi városokba, fél évig reménytelenül mosogattunk.Majd megkaptam egy telefonszámot, és a vonal túlfelén elnézést kértek, hogy nem tud azonnal kijönni mert épp kéthetes szabadságra indul, de ha memondom a márkát és hogy hogy jelentkezett a hiba, talán tud segíteni. Egy gombot kellett hosszan megnyomnom ( ez nem a bekapcsoló volt, félreértés ne essék) és azóta is megy a masina gond nélkül…csodák pedig vannak!
@Moha, nálunk a fűtésszerelők voltak így megbecsülve, csak a glóriát hagytuk le :)