A másik Vegasos posztban említettem Marcsit, meg hogy mindenféle hülyeséget kérdezgettem az utazásunkkal kapcsolatban, közte volt az is, hogy na de mit lehet csinálni Vegasban. Mert hogy engem nem érdekel a szerencsejáték egyik formája sem.
Éreztem hogy kicsit csodálkozik a kérdésen, de annyira udvarias egy nő, hogy nem fűzött hozzá semmit.
A gyors tervezés hozta magával, hogy eléggé hajlítható voltam az útitervvel kapcsolatban, így került bele mégis Vegas több napra.
A közelében lévő helyeknek meglehetős vonzereje volt, a Death Valleyt és a Valley of Fire-t nagyon szerettem volna látni és miután mindkettő a közelében van a sivatag közepén terjeszkedő elvarázsolt helynek, így lett a csillagtúráink központja.
Meg mert olcsó a szállás.
A mi szobánk az Excaliburben.
Már csak embernézés szempontjából is egy élmény, és pont olyan esti programok vannak, amik egy hosszú, túrázós napnak jó ellenpontját képezik.
Szóval mit is lehet csinálni itt, ha nem a gambling a fő cél.
Mindent. Szinte.
Hogy a túlfeléről induljak, mi ugyan nem vagyunk célcsoport, de az utcán járva sok helyen a kezünkbe nyomnak kis kártyákat, amin különböző csábos pózokban kínálgatják magukat unatkozó khmmm, hölgyek.
Ugyan Nevada az egyetlen állam, ahol a prostitúció legális, Las Vegasban pont nem. De ez senkit nem zavar fenti tevékenységében, valószínűleg az érdemi részt sem zavarja.
Az utcán látunk kardnyelő-bűvészshowmant, Elviseket tucatjával, különböző színű és méretű menyasszonyokat lánybúcsúra feldíszítve (bachelor-ette partikra egy egész iparág van kiépítve), macigatyás népeket, rettentően puccos népeket, showgirlöket munkába sétálva teljes díszben, homelesseket és mindenféle fura alakot és a közötte levő teljes spektrumot.
Utoljára átszállásra várva a dubai reptéren láttam ennyiféle embert, bár kétségtelenül másféle összetételben.
És a város furcsábbik részébe, a Freemont streetre-Downtownba nem is megyünk, inkább a sivatagban időzünk, na ott vannak aztán az igazi fura népek. Nem a sivatagban.
Azért azt sajnálom, hogy a zipline kimaradt, jópofa lehet végigsuhanni a népek feje fölött.
És ennyi ember jön össze egy ingyenkoncertre
(vegasexperience.com)
És lehet bámuldozni minden szállodában, mert ilyen nincs máshol. Ilyenek.
Ezt egész nap nem tudnám csinálni, plusz az esti fényekben varázslatosabb minden, de nagyon nagy kár lenne kihagyni az esti csavargásainkat.
Egészen egyszerűen eszelős méretek vannak, egy sima szállodai hallban úgy el lehet veszni, hogy tíz perc múlva veszed észre, hogy még mindig ugyanabban a komplexumban csodálkozol rá a dekorációra.
Vagy a népekre, akik szüntelen reménnyel nyomkodják a gombot-húzzák a kart, emelnek lapot.
Napi 24 órában. Van aki a gép mellett alszik el, hogy aztán hajnalban felriadva tovább nyomja-húzza. Ilyet konkrétan láttunk, mondjuk közben biztosan elment pisilni, vagy enni, a pia ugye ingyen van, de a reggel a gép mellett szunyókálva érte.
Mi sem maradhatunk persze ki az izgalomból. Miután szeretünk veszélyesen élni, meg a magas téteket, kitűzünk egy bőre szabott limitet.
Kerek 5 dollárt játszunk el úgy fél perc alatt és ugyanazzal a lendülettel be is szüntetjük szerencsejátékosi karrierünket. Viszont előtte nagy élvezettel válogatunk, melyik gép legyen, amit a figyelmünkkel kitüntetünk.
A győztes egy Sons of Anarchys, bár kicsit inogunk, hogy ne inkább a Big Bang mellé üljünk-e le, muszáj a témát az esemény izgalmához igazítani.
Az is döbbenetes, hogy minden szálloda egy kisebb város, gondoskodnak róla, hogy ne akard nagyon kitenni a lábad. A mesterséges világítás állandó, ablakok nem igazán vannak, gyakorlatilag inkubátorban el lehet tölteni napokat, ha valaki erre vágyik.
Minden van, a flancos étteremtől a büféig, és ha valakinek épp elege van a céltalan pénzszórásból, válogatott programok várják a színháztermekben.
És a válogatott alatt a válogatottat értem.
Nem csak Britney vagy a titanicos csaj, igazi világsztárok lépnek fel, és hol máshol izzítana a sohaazéletbennemgondoltamvolna újra összeállt Guns.
Mindenki talál magának valót, standuptól a rockig, musicaltól a mentalistáig, transzvesztita showtól a pasi sztripperekig, sporteseménytől a cirkuszi előadásig. És az összes ezen kívül eső műfajban.
Persze nem árt, ha vastag a pénztárca, mert a jobbakat-híresebbeket eléggé jól meg kell fizetni.
Itt jön be megint a kuponozás, mert a Cirque de Soleil is a borsosabbak közé tartozik.
Őket Pesten láttuk, és az elég nagy csalódás volt, nem akarunk kihagyni egy igazi vegasi produkciót.
Több helyen érdemes jegyet keresgélni, az egyik ilyen a smartervegas, ahol egész jó kedvezményeket, kuponokat lehet kifogni, a másik lehetőség, hogy az utcai jegyárusító bódékban csap le az ember egy kedvező ajánlatra.
A saját honlapjukon is vannak rendszeresen kedvezmények.
Persze ehhez rugalmasnak kell lenni időbeosztásilag.
Az idővel nekünk is eléggé óvatosan kell bánnunk, a jegyvétel is kész izgalom, ami Legkedvesebb Útitársam ügyességének köszönhetően megoldódik végül, de nem egyszerűen.
A szituációt fűszerezi, hogy elromlanak a telefonok kollektíven, nincs gps-ünk sem, ami a szállodák hátsó oldalán haladva sem szükségtelen, mert néhol komoly labirintus van.
Na és mire jó egy szuper útitárs? Hogy mindenhonnan odataláljon a végén ahová kell, sőt, olyannyira király a végére, hogy Vegason belül már csak megvetően int a gps gondolatára is.
A sok izgalom után megvan a jegy és nagyon szuper helyre sikerül ülni, szemben a színpaddal.
Az igazán menő új előadások még drágábbak, az „O”-nál például komplett vizes színpad van, a mi shownk, a Mystére már kevésbé felkapott, de így is teljes ház van.
A geges részét nem szeretem annyira, de óhatatlan, hogy legyen valami átkötő rész, amíg színpadot rendeznek, öltöznek, de a többi…
Csoda.
Fantasztikus kosztümök és egészen elképesztő az egész profizmusa. Minden annyira könnyednek látszik, miközben a gravitációt meghazudtolva lebbennek és repülnek keresztül a színpadon, közben pedig élőzene szól, de olyan, ami miatt már megérné ott lenni.
Az elejétől a végéig le vagyunk nyűgözve, még a korosabb orosz erőemelőktől vagymiaszöszöktől is (a szuperfenekű fiatalabbakról nem is beszélve), és arra jutunk, szépen végig tudnánk nézni az összes előadásukat.
Másik esti programunk egy koncert, a Rock of Ages.
Ez aztán azért érdekes, mert néha annyira muszáj röhögnünk, hogy magunk sem gondolnánk, hogy egy ilyen eseményen ez történik velünk. A zene nagyon jó, de nézni nem szabad, mert olyan figurák vannak, hogy nem hiszünk a szemünknek. De legalább látjuk úgy 2 méterről Tracii Gunst, aki az egyetlen igazán cool rockarc az összes közül és egészen jól gitározik az orrunk előtt.
Ha valaki nem tudja eldönteni, hová menne, nagyon jól össze van szedve minden előadás a város honlapján, de érdemes külön a szállodákéra is rápillantani, mert valami kihagyhatatlan, vagy annak látszó akadhat ott is.
Gasztronómiailag sem panaszkodhat senki, aki a városba jön, számos jobbnál jobb étterem van. A csúcs színvonalat képviselők drágábbak, de egyáltalán nem eszelős mértékben. Aki alkalmi olcsóbbságra vadászik, az is talál all you can eat-et a jobb szállodákban is, nekünk ez kimaradt, mert kiderült, hogy sokkal jobban érdekel minket a táj, mint a kaja.
A szállások, a legújabb szállodákat kivéve eléggé olcsók, az éttermi árak sem vészesek, itt minden arról szól, hogy játssz, reggeltől estig, a többi meg csak a méz a madzagon.
A negyedik napon már pontosan értem, mire gondolt Marcsi.
De ehhez látni kell ezt a teljesen eszelős helyet, ahol kicsiben ott a szabadságszobor, nagyban az MGM oroszlánja, az Eiffel, egy komplett hullámvasút szállodán belül, sok fura ember járkál mindenfelé, csak a világítás romba döntené Budapest büdzséjét, és a világon egészen biztos, hogy nincs még egy ilyen hely.
Vannak szebbek, jobbak, figyelemreméltóbb történelemmel rendelkezők, de ez annyira Amerika, hogy kár lett volna kihagynunk.
Igen, lehet moralizálni, összeszedni az árnyoldalakat, amiből kétségtelenül több van, vagy talán szinte csak az van, lehet leszólni és lenézni, de mi most nem azért járunk erre, hogy utána a fejünket csóválgassuk.
Nem vagyunk a szokásos vegasozók, csak átutazók, akik szájtátottak kicsit egy olyan helyen, ami ékes bizonyítéka annak, hogy sokan vagyunk és sokfélék.
Van akinek a szerencsejáték jön be, nekünk a sivatag, és lehet messzire menő vitákat folytatni, amiben mi maximálisan a természet pártján állunk, de ez nem tart minket vissza attól, hogy kicsodálkozzuk magunkat.
Ahol az eget oszlop tartja a Szajna partján
A Bellagio szerény belső tere, háromméteres pávákkal, ahová webkamerán is be lehet nézni és most épp Harvest Show a téma.
Timelapse-en pedig pont a mi cseresznyevirágos kertünket építik.
Aztán itt az utolsó nap, pakolnunk kell, (itt már jelentkezik némi kis probláma a Valley of Fire-ben bespájzolt 3 kilós kis szuvenírünkkel).
A kijelentkezés, mivel előre kellett fizetni, mindössze annyiból áll, hogy bedobjuk kulcskártyáinkat a hallban lévő, ezt a célt szolgáló ládába.
Aztán fájó szívvel leadjuk az autót a Fox helyi kirendeltségénél (ami szintén megérne egy külön sztorit) és a világ legparasztabb shuttlebuszvezetője kivisz minket a reptérre.
Van még más repülőtér, ahol slot gépek vannak, nehogy már ne tudj félkarúzni, míg vársz a gépre? Van még más ekkora reptér, ahol a becsekknél így üdvözöl a pult mögött a fickó: hi guys, how are you?
Aztán a kapunyitásnál a másik pultos így kezdi a beszállásra való figyelmeztetést : hi folks.
Semmi karótnyelt körülményeskedés, csak így egyszerűen.
A magasból még egy pillantás a nagy semmi közepén csillogó kockás abroszra és már itt sem vagyunk.
