Túléltük a karácsonyi traktát, jön a szilveszteri lencse
Most, hogy kezdek kilábalni a kitömöttnyúl állapotból, nagyot sóhajtva bele bírom passzírozni magam a nadrágomba, erős a kísértés, hogy elvonuljak manrézába, trappistákhoz, alcatrazba vagy egy szimpatikusan korhadt fatörzs belsejében üssek tanyát.
A karácsony nagyon szép volt, kicsit rontott csak rajta, hogy a műfenyőt még mindig szívem teljes melegével megvetem, viszont nagyot javított hogy említett darabot Hős Jr. díszítette fel, igen szépen.
Igaz, nem egészen lelkesen és önszántából, és elég gyakran kerültem holmi sebzett pillantások kereszttüzébe, de vitézül lebírta a műanyag szörnyet.
Az étrendünket nagyjából vázoltam előzőleg, pluszban kiegészült orbitális mennyiségű pogácsával, amit meg kellett újrázni, mert kevésnek bizonyult, miután a zömét vendégségbe vittük.
A vendégség nagyon jó dolog, csak az én gyomrom viseli nagyon rosszul, hogy miután egy komplett ebédet magamévá tettem, három órára rá boldogan kell a bejglit dicsérnem, ami még erősen relaxált és kiéhezett állapotomban is nehezen megy.
Ráadásul némely rokonok minden évben megvívják A Nagy Bejli Párviadalt.
Ez a következő elemeket tartalmazza: ki dolgozott többet vele, milyen nehéz volt kinyújtani, mennyire szép lett már, istenkáromlás-e a birsalmasajt alkalmazása a töltelékben, felfőzzük vagy forrázzuk, cukorszirup vagy forralt tej, milyen mintában repedt meg a teteje (képzettek különösen jól sikerült években még a kisded képmását is felismerhetik, de csak a mákoson), és egyáltalán, ki a bejgliistennő.
Én ebben a nemes versengésben nem veszek részt, tekintve hogy alkatilag alkalmatlan vagyok bármilyen versengésre úgy egyáltalán.
De mint hallgató egyed bátran mondhatom, legalább akkora munka órákon át hallgatni a különböző technikák ecsetelését, bambán vigyorogva és bólogatva, megfelelő helyeken némi hümmögéssel és folyamatosan fejben tartva, hogy ez a szeretet ünnepe.
A begjli jó, a bejgli finom, egye mindenki, aki szereti.
Engemet meg tessenek békén hagyni.
De ez sem megy, hát ezért vágyom egy kis üdítő magányra.
És valaki ha megmondaná, hogy már a mai napon miért kellett petárdázni?! Meg a többin, azt sem értem.
Őméltósága A Nagyobbik annyira fél, hogy sutba dobta a pogácsa iránt érzett imádatát és inkább bevonult az asztal alá remegni.
Gombszem néha meglátogatta vigasz gyanánt, közben hevesen morgott hogy a kinti borzalmat sakkban tartsa, a közte lévő időben pedig szívszakasztóan bámulta a pogácsát, mert ő is vonzódik erősen.
És elkezdtem összeszedni a szilvesztert, mert közelg a következő trakta ideje, mert újév napján is betegre kell magát ennie magát az igaz magyarnak, de én meg ráadásul még szép is szeretnék lenni, vagy pénzünk legyen sok, vagy melyik is van, ha lencsét eszünk?
Jóllakunk, aha, gondoltam, hogy a fele sem igaz.
Hát, az is valami, az előző kettő amúgy is macerásabb.
Én a biztos ösvényen haladok, vagy a borókás boros
vagy a zsályás-fűszeres lencse lesz a terítéken.
És ugye van még az a két rúd remek ajándék bejgli is…
Legutóbbi hozzászólások