A legújabb trend szerint (már az én saját legújabbam szerint) alapvetés, hogy még ünnepileg se kelljen száz edényt koszolni és órákat tölteni boldog meghittségben a tűzhely társaságában.
A végleges változatot nem tudom még, de az biztos, hogy Hősnek narancsos kacsamell kerül a tányérjára, mert a pisztrángot szerencsére leszavazta, Hős Jr. göngyölt pulykát igényelt.
Hogy én mivel fogom magam táplálni, szinte teljesen mellékes, mert annyira igénytelen vagyok, hogy köreten-salátán valamint fogyókúrás karácsonyi süteményen eléldegélek pár napig.
Még bármi lehet, krumpliblini
édes-savanyú hagymát biztosan csinálok
a krumplisalátára nem is emlékeznék, ha Chilii nem említi, pedig eléggé jó
a másik kedvenc a gyömbéres sült zöldség
vagy akár lehet a hálamalac tartozéka, a krumplifánk 
a sajtfelfújton is eltengődnék
a nemsokatkoszolni-hamar megvan kategória biztos befutója a körtés póréfelfújt, mondjuk harmadik napra
a pisztáciás töltött gomba sem egy erőt meghaladó dolog, viszont mutatós és nagyon finom
a mézeskocka még mindig mindent visz
az idei vendégségbe magammal vivős a limoncellos rizstorta lesz , csak mandarinnal 
a mi tortánk meg valami ilyesmi lesz, mint a citrusos mascarponés, bár lehet, hogy egy kis birs is belekerül majd
de az is lehet, hogy csak barackos tiramisuval fejezzük be a kitömöttnyúl-hadműveletet
rugelach-szerű kell hogy legyen, mondjuk a pantolette
És erősen reménykedem, hogy mire a szép nap eljő, nem leszek bicskarántós hangulatban az ózöldfenyőnek már az első taktusainál, mert novembertől mostanra kb. hatszázszor hallottam.
Erről jut eszembe, nálunk még mindig dizájnkarácsonyfa(öhhh) van, de már gyűjtöm az illatot hozzá!
5 hozzászólás a(z) “Karácsonyi mitegyünk” című bejegyzéshez
Úristen, micsoda orgia! A lilahagymát, meg a mézes kockát lehet hogy kipróbálom, nagyon kedvemre valók :)
Nálunk évek óta a kacsacomb-krumpli-párolt lilakáposzta hármas a karácsonyi menü oszlopos tagja. A többit meg soha nem tervezem :)
És akkor elhatároztam, hogy csakazértis mindig itt fogok kommentolni, mint a régi szép cukkerbeg-galaxison kívüli időkbe’. És hogy milyen jó mindegyik. És a képek is mind. És nagyon nosztalgikus hősidők hangulatba kerültem. És miért volt mégis több időnk régen mindenre?? Mikor fele annyi idősek se voltak a gyerekeim és negyedannyi okos cucc nem vett körbe… és mégis futotta sok-sok más emberre…:( most meg a legfontosabbakra is úgy szorítom ki.
Kriszta, nekem nagyjából ez a kettő elég is lenne, esetleg egy kis gombával, hogy valami súlyosabb is feküdjön a gyomromban.
Nálunk muszáj tervezni, de határozottan igyekszem egyszerűsíteni az összes mindent:)
Piszke, nekem ez a jövő évi fogadalmaim között szerepel, mármint a helyi szájjártatás, amint lemegy az év végi hasítás. Majdcsak jól meglátod.
A képeket hagyjuk:), de azért egy cukker vagy. Nem berg, de az nem is baj, sőt.
És igenigen, határozottan sajog nekem is gyakran, hogy sok nekem kedves emberrel csak úgy éppen súroljuk egymást, ha egyáltalán, pedig nagyon nem így kellene lennie.
A bevezetőben ezt hogy „órákat tölteni boldog meghittségben” úgy olvastam hogy „a blog meghittségében”. Freud bácsikánk él!
Igen, Piszke, kommenteljünk itt! Mert Cukkerberg is él!
SL, lényeg a meghittség. Hogy mivel, szinte mindegy.