Mézes-levendulás barackgratin és a Méltóságos Remoska
Már kezdek egészen belejönni a sütő nélküli sütésbe.
Anyám örül minden alkalommal, ha vendégsütök, nekem meg most, hogy nincs miben, egyre több sütendő dolog jut eszembe.
Ez a cuccolás kicsit bonyolult, logisztikában sosem voltam erős különben sem, szóval valami mindig lemarad, kiömlik, elfelejtődik. A legjobb a piccolinik sütése volt, az még honi terepen sem egyszerű, most azért könyörületből sikerült elsőre, amiért igen hálás voltam a felettes szerveknek.
Szóval sütni kellene nekem, de állandóan. Mert úgy egyébként nincs meg bennem ez a folyamatos késztetés, de most hogy nincs miben, azért de.
Valamelyik nap láttam egy jó kis gratin receptet az EatingWell.com-on, ami ugyan szilvás volt és egy olyan már van itt fent, de nem ment ki a fejemből. Hogy majd csak úgy átszaladok a kölcsönsütőmhöz és akkor hazafelé már gratinnel jövök.
De ez a szaladás valahogy nem bírt összejönni. És akkor eszembe jutott a Méltóságos Remoska.
Aki nem tudja, mi az, az még fiatal nagyon. Sok évvel ezelőtt anyám kolléganői között járványszerűen terjedt a Remoska-vágy. Egynek lett ilyen, aztán persze dicshimnuszokat zengett róla és akkor a többi is szenvedélyesen akart.
Nem volt ez alól kivétel az én édesanyám sem, akiben úgy egyébként az irigységnek szikrája nincs, de a Remoskát, azt nagyon megkívánta.
Voltak szerencsések, akik remek tót felmenőkkel rendelkeztek, őket rokonilag ellátták a csodaedénnyel. Mert úgy egyébként csak a szép Csehszlovákiában volt kapható.
De mi legyen azokkal, akiknek ilyen rokona nincs, viszont a saját házastársuk határozottan visszautasította a remoskacsempészésre tett bátortalan hitvesi indítványt?
Mert hogy az én drága anyám elsőre elhitte, hogy azt bizony áthozni a határon fővesztés terhe mellett lehet csak. Ilyen egy aranyos kolléganői voltak, mind, akiknek már volt Remoskájuk.
De akik olyan erősen epekednek mégis, azok fogják az akkor még zsenge korú leánygyermeküket és vonatra ülnek a nagy kaland felé, Sturovó irányába.
Nagyon kellemes kis kirándulás kerekedik a dologból, esznek köménymagos disznósültet káposztával, meg olyan befőttszerűt, aminek a tetejére egy fél kiló tejszínhab dukál.
És amikor a jó kis zsír eltompítja az agyat, még egy betoji asszony is csak úgy befordul a sarki boltba és hetykén odaveti: Egy Remoskát, de nagyot!
Ez a hetykeség a vonaton azért kezd összetöpedni.
Mert az újdonsült Remoska-tulajdonos azt látja, hogy mindenki vadul dugdos dolgokat mindenhová. Aki meg nem, az nagy lezseren valami papírlapokat lenget a kezében.
Szegény asszony eddigre kezd pánikolni. Mert mi lesz, ha őt elhurcolják remoskacsempészés miatt a vonatról és ottmarad szegény magzatja egymaga?
Miközben igyekszik, hogy bátran mosolyogjon maga elé (‘szegény kicsi asszony, ártatlan gyermekkel, egymaga a világ ellen’), közben a gyerek fülébe susogja: mindenkinek van nagy, fehér papírja, csak nekünk nincs!
És akkor ez azért jó, mert amikor jönnek a vámosok, addigra már azt is bevallaná, hogy nála vannak a koronaékszerek is.
És jönnek a hatóságok, majd mennek is, éppen mikor a szegény asszony a lábuk elé omlana, hogy csak a gyereknek kegyelmezzenek.
Így lett anyámnak remoskája, ami olyan tekintélyesen trónolt a konyhában, hogy méltóságosnak hívtunk.
Nekünk meg lett újabb családi szállóige a kivételezettekre, akiket arról lehet felismerni, hogy van nagy, fehér papírjuk.
A méltóságos éveken keresztül becsületesen dolgozta lefelé a csempészésekor okozott traumát, a töltött káposztától a buktáig mindent csodásan megsütött-főzött.
Aztán elhalálozott, lett ugyan pótlása, de azt csak úgy megvettük, minden izgalom nélkül.
Mostanra meg már van helyette mindenféle csodagép. Már a Remoska sem a régi, teflonos dolgot csináltak belőle, pedig jó volt az úgy, ahogy volt.
Nekem meg van ActiFry-om, jutott eszembe. Ha Remoskában lehetett minden, akkor ebben miért ne? Az egy mini villanysütő volt, ez meg mint egy apró légkeveréses.
Úgyhogy a gratin apróbb edényekbe került. ActiFryból kivettem a keverőlapátot és szépen belepakoltam a gratinos edénykéket.
Működik. Tésztát nem próbálnék sütni benne, mert nem egyenletes a hőelosztása, de erre teljesen megfelelt.
Mézes-levendulás barackgratin
3 dl tej
1 tk szárított, -vagy 1 ek friss levendula (a szárított töményebb ízt ad)
2 nagy tojás sárgája
2 ek méz
1 csapott ek kukoricakeményítő
1 fél vaníliarúd belseje
4 kisebb rárgabarack
4 kisebb nektarin
1 ek cukor
A tejet gőzölgésig melegítettem. A levendulát beleáztattam a tejbe, lefedtem és 15 percig állni hagytam. Az eredeti receptben az arányok sem pont ilyenek, a levendulát fél óráig áztatja. Ez viszont jó erős magyar levendula, elég volt neki a fele idő, nem cél a szappaníz.
Akkor leszűrtem, kinyomkodtam.
A tojást, mézet, keményítőt egy kevés tejjel (a levendulásból) simára kevertem. A tejet visszatettem és ismét megmelegítettem. Nem szabad forralni, mert összekapja a masszát, csak épp gőzölögjön. Folyamatos keverés mellett ráöntöttem a tojásos kevercsre. Mikor ez megvolt, az egészet visszaöntöttem a tejes edénybe és keverés mellett besűrítettem. Vastag sodó állag a cél, nem puding.
A barackokat kimagoztam, felszeleteltem. A sodót elosztottam az edényekben, rátettem a barackszeleteket és megszórtam cukorral.
A recept 5-7 perc sütést ajánl, míg a gyümölcs kezd pirulni. Én olyan 190-200 fokra tenném.
A levendula ad neki egy kis pikantériát, hamar megvan, a sodó előre is elkészíthető, hűtöben eláll, gyümölcs is van benne, nem macerás Mi kell még?
Kaldeneker meg kompótnak (szereti a levendulás barackot), épp holnapután óhajtom koppintani lekvárban. :)
http://kaldeneker.hu/kaldeneker/eletmod/175-levendula-a-molyfuszer.html
Hogy a Remoskának én hogy megörültem! :) Nekünk is volt, tót felmenő van dögivel, így gondolom, különösebb kalandok nélkül került anyukám konyhájába, bár én akkor még igen apró voltam, ha voltam egyáltalán. Viszont emlékeim szerint anyukám csak és kizárólag töltött csirkét sütött benne, az fantasztikus volt. Meg is kérdezem majd, hogy tényleg csak azt csinált benne, vagy az én emlékeim hiányosak.
Meg ha itt vagyok, akkor elnézést, de offolok is kicsit: Nincs véletlenül bevált sárgabarackos chutney recepted?
Kaldenekernek van levendulás lekvárja is:)
Remoska sztori most hogy így visszagondoltam, sántít kicsit. Majd megkérdezem az illetékest, de kizárt, hogy magával vitt úgy, hogy előre tudta, hogy rizikós a dolog:)
Anyám csodálatos buktákat sütött benne. Igazából ha a régi fajtát árulnák még, akkor vennék egyet. Biztos hogy takarékosabb is, mint egy egész sütőt felfűteni.
Csatnit én tavaly csináltam a krisnások receptje alapján:http://krisna.hu/2013/khumani-chatni-sargabarack-csatni-mazsolaval/
Nagyon finom volt. Gondolom dunsztolva vagy valamizve télre is elrakható, ha úgy akarod.
Egyszer Darvas Iván mesélte hogy neki kellett Moszkvában az összes színész kolléga gyümölcscentrifugáját intézni, mert senki nem tudott oroszul. A remoskához hasonló sztorikat hallottam gyerekkoromban az első szovjet mikrókról is, felénk ezeket később “mini csernobilnak” hívták.
mi a cipőket dugdostuk a kocsiban, illetve fel kellett vennünk és jól összerugdosnunk porban- sárban, hogy ne látszódjék újnak. Na és a felvidéki papírboltok…micsoda kincsek voltak azokban. Szerintem anyukám a lengyel piacon vette a csehszlovák remoskát és kizárólag hurka-kolbász sütésére használta, merthogy nem teríti be belőle a lakást a szag. Ja és őrzi ma is, de lehet egyszer elkunyizom, bár van ActyFry-om :)
@”saját levében”, tényleg, most hogy mondod, az orosz mikró is milyen kurrens cikk volt.
@piszke, a mai kölkök meg csak úgy megveszik a plázában, semmi izgalom:)
Remoska jobb sorsra érdemes. Azok a bukták, amiket anyám sütött benne…
Papírbolt igen! Meg a sportszerek! De számos konyhai eszköze volt az anyukámnak is onnan, pl. szendvicstüskék, tarkedlisütő, pogácsatetőbevágó (nem tudom mi a neve). Az NDK-ból pedig a gyümölcskocsonyapor jött. :)
Köszönöm a receptet!
Mi egyszer az unokatesómnak hoztunk egy csodás kutyás tolltartót Kassáról. Ő akkor kezdte az iskolát, én meg már egy éve jártam, és egy lelakott színmagyar tolltartóm volt. :(
@Pomme Pomme, szerintem én tettem bele római köményt is, meg fokhagymát.
Micsoda emlékek jönnek elő, tolltartó, pogácsatetőbevágó…
Remoska, azannyát! Nagymamámnak volt, de nem tudom, mi lett vele, csak arra emlékszem, hogy sokat használta: rakott krumpli, töltött csirke. De csehszlovák papírboltokról, lábon hazahozott tornacipökröl nekem is vannak emlékeim. NDK-ban meg atlétatrikókat kellett venni :-)
@PartizánOrsi, tényleg, azok a jó kis papírboltok :)