Feltaláltam! aaa mit is? Rebarbarahab
Ne mondd, hogy már előttem valaki, csak egy kicsikét lehessek abban a hitban, hogy ez tényleg olyan, ami még soha, senkinek nem jutott eszébe.
Rebarbarához fűződő gyengéd viszonyom említettem már(van olyan, amit még nem?). Nem változott ez szikrányit sem, úgyhogy ha a piacon, zöldségesnél látok jó kinézetűt, biztos, hogy hazajön velem valamennyi.
Az induló motívum ugyanaz, tepsibe vagdosom, megszórom cukorral, fóliával lefedem és kb. 20 percig sütöm 200 fokon. Ennyi idő alatt bőven megpuhul és finom, sűrű szirup képződik a cukor és a rebarabalé elegyéből.
Épp rebarabarakrémet csináltam a fenti indító műveletekkel, és a keletkezett szirupból zselét akartam gyártani.
De ahogy forraltam, kicsit kevergettem a habverővel és olyan szépen felhabosodott a teteje. Közben álmodoztam, kavargattam szórakozottan és egyre habosabb lett.
Amikor magamhoz tértem, már majdnem kiszökött a kislábasból, de addigra tisztán látszott, hogy ez kérem habosodni akar.
Olyan másfél deci lehetett. Akkor én szépen beáztattam egy levél zselatint, majd elkevertem a forró lében.
És úgy ahogy volt beleöntöttem az én univerzális gépem üstjébe, ráeresztettem a habverőt és közepes fokozaton úgy is hagytam.
Közben meglocsoltam talán 20 cserép növényzetet, kannából, egyenként. Megróttam Nagykutyát, mert a sáslilomok között akart fürdőzni, leszedtem a nyakáról a Kicsit, majd végül leöntöttem a lábam vízzel.
Az egész nem vett igénybe többet 7-8 percnél, mert roppant hatékony vagyok, különösen az utolsó ment nagyon gyorsan.
És mire visszamentem a konyhába, szépséges halványrózsaszín hab fogadott.
Remegős, lenge, pikáns ízű.
Épp volt egy kis túrófelfújt kéznél, arra epret tettem és megkoronáztam a habbal.
És irtó büszke voltam magamra.
Hogy én most ilyet bírtam kitalálni.
Mert tényleg jó.
De majd valaki úgyis szól, hogy Szváziföldön kétszáz éve ez a nemzeti eledel, mindenhol máshol meg már rég ki is ment a divatból.
Még nem láttam ilyet rebarbarából, nagyon tetszik! Kár hogy lassan vége itt a rebarbara szezonnak – más gyümölccsel vagy zöldséggel is ki kell próbálnom ;)
most elkeserítlek, ha azt mondom, hogy akkor szoktam ilyen habot előidézni, amikor ujra és ujra megpróbálkozom a pezsgőzselével. (ami legelőször remekül sikerült:)
jól esik egy kis vidámság itt a munka sivatagában, köszi! :)
A nagy hajtásban jól esett ez a kikapcsolódás : ) a hab is jól esett volna ..
Dehogy Szváziföldön! A vizigótok ették ezt karácsony másodnapján.
Na és hány kiló kutya kell hozzá? Ne habozz elárulni!
És mit tegyen az, akinek épp nincs kéznél egy kis túróhab? :-)
Áhh, szóval ez a Hab titka! :)
Ez ugyan nem sokat jelent, de én még tutira nem hallottam erről az ételről (ugye most megnyugodtál? :)) Igazán megkóstolnám…
Beatbull, itthon még van.
És pont a lényeg maradt le, de majd pótolom, hogy zselatin nélkül is működik. Igaz, úgy nem formázható ilyen könnyen, de úgy is nagyon kellemetes. Érdemes kipróbálni.
Grenadine, nem igazán vagyok szomorú, azt hiszem, az egy más dolog, még ha jó is:)
Itt inkább a rebarbara pektintartalma a lényeg, ami még zselatin nélkül is működik.
Chilii, Lúdanyó, egy kis szabadsággal kínálhatlak benneteket?:)
SL, na tudtam! Hogy majd jól kiderül.
Egyébként olyan 55 kilónyi kutya elég hozzá. Kölcsönadok, ha kell.
Cukroskata, ez csak úgy magában is nagyon nagyon jó. Meg fagyi mellé. Meg csokifelfújthoz. Meg úgy egyáltalán, minálunk mindenhez eléggé szerettük.
Kriszta, megnyugodtam:)) És szívesen megkínálnálak vele.
Én biztosan nem fogom leleplezni, hogy hol csinálnak száz éve ilyet, mert nem hallottam róla!
De a beharangozó fotó alapján sem gondoltam volna, hogy így készült.
Nagyon tetszik. Egyszerűen lenyűgöztél vele!:)
Napmátka, tudtam, hogy számíthatok Rád:))